Britney Spears az elmúlt 20 év egyik legmeghatározóbb popikonja. Világszerte több mint 100 millió albuma kelt el, a nevét mindenhol ismerik. Britney dalai a maguk faék egyszerűségükkel tökéletesen összerakott popszámok. Semmi túlgondolt, elvont agyalás, hanem a leghétköznapibb, de mégis a legerősebb emberi érzések teljesen közérthetően megfogalmazva. És ez az aminek köszönhetően ezekben a számokban mindenki megtalálhatja saját magát.
...Baby One More Time
A Baby One More Time egy tragikus szerelmi vallomás. A szakítás utáni magány az egyik legrosszabb dolog a világon. Egyedül ülünk, és azon gondolkozunk, hogy mit rontottunk el, hol bukott el ez az egész, és eközben nincs ott mellettünk senki aki megvigasztalhatna. A Baby One More Time ezt az állapotot ragadja meg gyönyörűen. Oh, baby, baby | How was I supposed to know | That something wasn't right here? sorok nagyon fontosak szerintem. Nagyon jól kihozzák a tehetetlenség érzését, hogy a szakítás csak úgy megtörtént, nem olyan konkrét az ok, valami a háttérben romlott el, de nagyon nehéz rájönni, hogy mi. Smith és Mackie Szociálpszichológia könyve szerint „A kapcsolat kudarca után a partnerek gyakran tanácstalanok, hogy hol rontották el, az okok kutatása némi kényszeres jelleget is ölthet, ahogy az ember újra meg újra lepergeti a múlt eseményeit. A kontroll érzése – ha például tudjuk, hogy mi döntöttünk a szakítás mellett, vagy ha úgy véljük, hogy értjük, mi történt – befolyásolhatja ennek a szakasznak a lezajlását (Clark és Collins, 1993).” És ugye itt jön a képbe az a dolog, hogy ha nem tudjuk megfejteni az okokat, akkor azon is elkezdünk agyalni, hogy tulajdonképpen nem is volt semmi gond, és rossz döntés volt a szakítás. És ha a kapcsolat nem is működött tökéletesen, az egyedüllét sokkal rosszabb. I must confess | That my loneliness Is killing me now | Don't you know I still believe | That you will be here | And give me a sign | Hit me, baby, one more time. Tudom mit érzel, Britney.
Everytime
Az Everytime talán a legszebb és legszomorúbb Britney Spears dal mind közül. Egy olyan párkapcsolatról szól, ahol a felek eltávolodtak és elhidegültek egymástól, gyakorlatilag már halott az egész dolog, de a szerelem még mindig ott van. Egy olyan dologba próbálunk kapaszkodni, ami csak húz le minket egyre mélyebbre, de nem, nem tudjuk elengedni. Pedig ahogy a szakirodalom is mondja; „A távolodás csökkenti a viszony intimitásszintjét, és mivel az intimitás az egyik legfontosabb örömforrás egy viszonyban, az elégedetlenség rohamosan fokozódik. Lehet, hogy a kapcsolat továbbra is kielégíti a társas és szexuális igényeket, de nem biztosítja tovább azt az elismerés- és elfogadásérzést (Everytime I try to fly | I fall without my wings | I feel so small) , amelyet egy mély, meghitt párkapcsolat nyújt. Az igazság az, hogy az intimitás alacsony szintje, amely az önfeltárás korlátozottságában, a kötődés és a szeretet alacsony fokában mutatkozik meg, olyan kapcsolatokra jellemző, amelyek széthullásra vannak ítélve (Hill et al., 1976; Hendrick et al., 1988).” Szerintem amúgy nem csak a Britney-életmű, hanem a 21. századi popzene legszebb száma is ez.
