321 millió dolláros bevétel, 1 Oscar-díj és 1 Arany Pálma jelölés - számokkal így lehetne a legegyszerűbben jellemezni Quentin Tarantino hatodik filmjét, a Becstelen brigantykat, mely a Nyugat.hu Tarantino filmjeiről szóló tavalyi szavazásán a harmadik helyet érte el.
A második világháborút igen szabadon átíró alkotás eredetileg Cannes-ban debütált, majd két hónappal később, 2009. augusztus 21-én került széles körben forgalmazásba. Habár a filmből egycsapásra kritikai és közönségsiker lett (az IMDb Top 250-es listáján a 70. helyet foglalja el), az igazi kultuszfilmmé váláshoz szüksége volt az elmúlt másfél évtizedre.
Annak ellenére, hogy Tarantino eddigi filmjei kortalannak mondhatóak, mindegyiknél fontos feltenni a kérdést: eljárt-e mégis felette/felettük az idő?
Egy dolgot már az elején fontos leszögezni: ennél a filmnél a történelmi hitelesség egy nem létező fogalom. A második világháború kizárólag keretet ad a sztorinak, a fontosabb történelmi személyeket tekintve mindenki fiktív, aki a filmben megjelenik.
Amint sikerült elfogadnunk, hogy nem egy általunk megszokott háborús filmet látunk, a Becstelen brigantyk akkor mutatja meg igazi zsenialitását.
A film egyik legnagyobb erénye egyértelműen a forgatókönyv. A dialógusokat parádés módon írta meg Tarantino. Nemcsak a három főszereplő kapott emlékezetes mondatokat, hanem majdnem mindegyik karakternek jut egy-egy emlékezetes egysoros vagy jelenet.
Emellett a film abszolút kiszámíthatatlan, a feszültség és a meglepetés ereje minden jelenetben tapintható. Ennél fogva sosem tudjuk, mi fog történni. A karakterek megalkotásának tekintetében szintén lehet Tarantinót dicsérni, talán ebben a filmben jelenik meg (természetesen a Ponyvaregény után) a legtöbb ikonikus figura.
A film másik nagyon erős pontja a színészgárda. Habár hivatalosan mellékszereplői Oscart kapott a filmért, Christoph Waltz (Hans Landa ezredes) egyértelműen elvitte a show-t, minden jelenetet képes uralni jelenlétével, és a filmtörténelem egyik legjobb főgonoszát alakítja.
Mellette Mélanie Laurent (Shosanna) és Brad Pitt (Aldo Raine hadnagy) is megfelelő mennyiségű játékidőt kaptak ahhoz, hogy színészi eszköztáruk nagy részét megmutassák, karaktereiket kellő profizmussal tehessék fel a vászonra. A három központi karakter mellett még Diane Krüger (Bridget Von Hammersmark), Daniel Brühl (Fredrick Zoller), illetve Eli Roth (Donny Donowitz őrmester) kapnak elég teret szerepük és képességeik kibontakoztatására.
Habár a film nem nyújt rossz audiovizuális élményt, közel sem áll olyan erős lábakon, mint a film többi alkotóeleme. A kamerakezelés ennek ellenére dicséretes, Robert Richardson operatőr számos ikonikus jelenettel örvendezteti meg a közönséget, az Oscar-jelölést annak idején maximálisan megérdemelte.
A film saját zenéjének és a vágásnak a minősége ugyanakkor megkérdőjelezhető. A montázsolás nem hozta a Tarantinótól elvárt színvonalat (bár így is kapott egy Oscar-jelölést). Számos jelenetnél és montázsnál a zenei aláfestés nem odaillő (erre tökéletes példa Shosanna nagy estére való felkészüléses jelenete), néhol olyan érzése lehet a nézőnek, mintha teljesen véletlenszerűen választották volna ki, melyik jelenet alatt milyen zene szóljon.
Még a legremekebb forgatókönyvekben is lehetnek hibák: pár szereplő motivációja és háttértörténete kimaradt, illetve egyes karaktereknek (például Michael Fassbender Hicox hadnagyának) kijárt volna több idő.
Minden hiányossága ellenére a Becstelen brigantyk nem töri meg Tarantino időtálló filmjeinek sorát, 2024-ben sem érződik elavultnak, ez pedig egy folytatásokkal és remake-ekkel teli világban a legnagyobb erény, amivel egy film rendelkezhet.
