Kerültetek már ilyen csapdába? Ül a helyeden, ha szólsz neki, még ő van felháborodva és nem érti, hogy neked most miért olyan nagy gond máshova ülni. Mindössze azért, mert valószínűleg oda is szól valakinek helyjegye.
Nem az zavar, hogy a helyemre ült
Megesik, hogy az ő helyén is ülnek. Semmi gond. Szólsz, elnézést kér és arrébb megy, vagy megmondja, hogy bocsánat esetleg tudnál-e máshova ülni, ha nem természetesen távozik. Engem a „nem értem, hogy mit nem értesz” emberek tudnak kiakasztani. Ő most ide ült. Értsem meg. Neki ugyanúgy jegye van, mint nekem. Neki joga van itt ülni, mert az övét is elfoglalták.
Innentől a végkifejletet nagyban befolyásolja, a székfoglaló egyén és a Te mentalitásod is.
Bármilyen zavaró is egy ilyen helyzet, a 98 éves nénivel, vagy bácsival nem állok le kötekedni, mert én fiatal vagyok, végig is tudom állni a több órás utat, meghátazértmégisna, van az emberben még tisztelet az idősek iránt, (amit egyébként az idősek ilyen helyzetekben gyakran ki is használnak.) De ezzel nincs probléma. Megkérdezed, hova szól az ő jegye és leülsz.
Aztán persze ott van a nagyhangú, aki eléri, hogy 20 másodpercen belül mindenki titeket figyeljen, megrovó, ciccegő tekintettel és igen, lehet ciccegve tekinteni, aki került már ilyen helyzetbe, igazolhat!
A felsorolás gyakorlatilag a végtelenbe és tovább tart, és természetesen függ attól is, hogy te hogyan tudsz kezelni egy ilyen helyzetet.
De azért megvannak a kedvenc típusok
Egyik favoritom, aki csecsemő korától kezdi mesélni az életét és mivel rutinos játékos, pont akkor jut el oda, hogy ő most miért is ül itt, (van ám összefüggés, naná!) amikor le kell szállnia. Régi barátokként búcsúztok és csak amikor kedvesen merengve ülsz le, suhan át az agyadon, hogy egy náladnál nagyobb elme vágott át, nem is akárhogyan.
Kevésbé árnyalt típus, aki kötekedni akar. Mintha direkt azért ülne oda, hogy valakivel elkezdhessen puffogni. A legtöbb esetben messziről ki lehet őket szúrni, mert az arcuk valamivel lilásabb, mint egy normális emberi arc, a mellette ülő baromira kibámul az ablakon, akik szembe vannak meg pont akkor vették észre, hogy milyen rohadt érdekes a cipőjük, amikor a pulykakakas leült.
Nekik egyébként egy gyakori mutációjuk, aki politizálni akar. Mindig. Akár odaillik, akár nem. Az, hogy ő a te helyedre ült, holott a helyjegye egy egész méterrel odébbra szól, az a büdös, rohadt (helyettesítsd be kedved szerint) miatt van! Elmondja a mondókáját, természetesen jó hangosan, aztán vagy talál magának pocskondiázó-pajtást, vagy nem. Legtöbbször szerencsére nem. Ők nem csak vonaton, hanem zöldségesnél és gyorséttermekben is gyakran feltűnnek. Nyugi, ha szeretnél közéjük tartozni, nem szükséges, hogy aktuális legyél, a lényeg a szidás! Csak engedd el magad és élvezd! Mit számít, hogy van-e kapcsolat? Még csak politika se kell, csak valami, amivel nem vagy elégedett. Bármi lehet!
Elkalandoztam...
Na nem csak ilyenek vannak!
Az abszolút szerethető típus az először vonatozó. Lehet, hogy tudja, mik azok a számok az ülés felett, de az övé pont a vonat közepére szól és, hogy ő egyedül besétáljon odáig a legfélelmetesebb dolog, amit el tud képzelni. Leül a legközelebb eső ülésre, összehúzza magát és lesz, ami lesz. Kérd el a helyjegyét és ülj le. Az ilyen első tapasztalatok nagyon fontosak, hadd érezze az utazóközönség szeretetét.
És innentől aztán tényleg a végtelenbe bele. Mindenkinek megvan a kedvenc típusa és története ezzel kapcsolatban, aki ült már vonaton. Én egyszer vesztettem el legendás jómodoromat, amikor felszálltam, a helyemre letettem a hátizsákom és leugrottam még elköszönni a családtól. Mikor visszaértem a helyemen egy fickó ült, a táskám pedig a földön. Amikor rákérdeztem, annyit mondott: "nem tudtam, hogy itt ül valaki." (Csúnya szitokszavak.)
