Gondolj csak bele: mikor fogtál utoljára íróeszközt a kezedbe és róttál hosszú sorokat? Hát ez az. A általánosban még csak-csak, de később már nem írsz gyakorlatilag semmit. Középsuliban már sok helyen engedik a laptopot, tabletet, mobilt, bármit. Egyetemeken pedig szinte kinéznek egy füzettel.
Oké, a neved megy, egyszer-egyszer még ma is alá kell írni valamit, bár elsősorban már azt is tableten, ujjal, ami azért nem ugyanaz. De a nevedet, vagy az aláírásodat, remegve megoldod. És egy mondat? Ne adja Isten, esetleg egy egész oldal?!
Bár az írás nagyrészt olyan, mint a biciklizés, azért riasztó, hogy sokunk lassan visszafejlődik az elsős szintre, vagy amikor az ember megsemmisülten áll, mert nem emlékszik rá, hogyan is kell folyóírásban bizonyos betűket összekapcsolni. Lassulunk és bizonytalanok vagyunk egy olyan dologban, ami régóta az egyik legbiztosabb alapköve mindennek, ugyanakkor úgy gépelek, hogy közben kávét iszom, cigizek és lenézem azt, akinek szép az írásképe, de csak két ujjal pötyög.
Nem szükséges az egyiket a másik rovására fejleszteni, elvégre a legjobb, ha valaki szépen ír és jól gépel. Szerencsére nem arra lettünk gyártva, hogy csak egyetlen dologhoz értsünk. Ugyanakkor a fiatalságnak is megvan az oka, hogy a gépelést preferálja. Azonkívül, hogy gyorsabb legépelni valamit és elküldeni, nem kell nagy hangsúlyt fektetni a helyesírásra sem. A kézzel írás mára sokak fejében összeforrt a tökéletes helyesírással. Kézzel írni csak helyesen, vagy sehogy! Azt dicsérték meg a suliban, aki szépen és helyesen írt, nem egyik, vagy másik. Ha gépelsz, legalább a szép részt pipálhatod.
Sok mindent nem lehet tenni, de ha már mi is találkozunk a problémával, akkor az elkövetkezendő generációk talán már nem is fognak írni tanulni? Az írás maximum töri órán jön majd szóba?
Bármilyen okos kütyüd van, hidd el egy szép bőrkötésű noteszt, amibe firkál az ember, gondolatokat és skicceket, semmivel se lehet összehasonlítani. Érdemes beszerezni egy ilyet, az ember pillanatok alatt beleszeret és később, ha előkerül a fiókból, eszméletlen jó emlék. Meg olyan menő is, nem? Ritkán látok embereket szép notesszal, meg szép tollal, de mindig az jut róluk eszembe, hogy ezek aztán fontos emberek lehetnek, nagy gondolatokkal! Függetlenül attól, hogy csak egy bevásárlólistát jegyeztek fel benne.
Sajnálnám, ha az írás eltűnne a világból és a gyerekeim hatalmas szemekkel néznének rám és nem értenék, minek pazaroltunk erre az elavult, ostoba, mindenkinél különbözően kinéző dologra ennyi időt és energiát. Én meg elkeseredetten próbálnám meggyőzni őket, hogy milyen szép volt ez, és talán próbálják ki… Vagy hagyjuk az egészet és bízzuk rá az írás fennmaradásának reményét a kalligráfiára, vagy a fanatikus írnokokra?
[youtube=" NDqJd5WQQhI" title="Köszönjük..."]Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
