Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Beszéljünk kicsit a legjobb melegszendvics sütőről!

Csak, mert megérdemli. A jó öreg ndk-s sütő a legjobb cucc, amit eddig a témában legyártottak. Aki még nem használt, szerezzen be egyet, aki meg már igen, az úgyis tudja, hogy ez az igazság.
Hirdetés
Hirdetés

Láttam már amatőröket, akik a kenyérszelet alját nem pirítják meg, csak rápakolják a másik oldalra a cuccmót, ráolvasztják a sajtot, aztán esznek. Alapvető hiba. A másik oldalát is meg kell pirítani, így a sajt krémessége mellé, bejön egy kis roppanósság is, ha pedig a színekkel akarunk játszani, nyugodtan égessük rá a sajtot. Ezer bocsánat, mostanában annyi konyhafőnököt nézek, hogy már a fülemből is szószok folynak és mindenkinek különböző konfitálásokról, marinálásról, szuvid kádról és egyéb, őket abszolút nem érdeklő dolgokról karattyolok.

Ha valaki nem ismerné
Ha valaki nem ismerné
Nyugat.hu

Erről jutott eszembe, hogy vajon hogyan viszonyul a séf, Zé és Rozina (bár speciel engem Pierre véleménye jobban érdekelne) a jó öreg, megbízható ndk-s AKA melegszendvics sütőhöz. Jó, végül is részletkérdés, csak kíváncsi vagyok rá.

Szóval csodálatos eszközről van szó. Röhej egyébként, hogy szinte mindenkinek van már otthon kapszulás kávéfőző, beszélő hűtő, meg 7000 gombos mikro, amin be tudja hozni a facebookot, miközben húst olvaszt, de ezekről nem zengünk ódákat. Igen, király a kávéfőzőm, 9 féle tejhabot tud csinálni, legalábbis a leírás szerint, mert én még nem találtam meg azt a gombkombinációt, amivel ez sikerülhet, de a tudat, hogy tudna, már boldoggá tesz. Aztán slussz.

De, ha szóba jön ez a rettentően ronda (ne legyünk vakok, hiába szeretjük, nem szép), jobb szó híján fém cseszés, akkor mindenkinek csillan a szeme:

Ó, hát az csodálatos!

Ó, hát az csinálja a legfinomabb szendvicset!

Ó, hát el nem cserélném semmiért!

Ó, az egész család imádja!

Ó, múltkor vettem 79 999 Ft-ért egy szendvicssütő robotot, de a közelébe se ér!

Ó, múltkor elromlott, a feleségem lelkibeteg lett és nem engedett ki a garázsból, amíg meg nem javítottam és bizonyítékként ki kellett csúsztatnom egy kész szecsót az ajtó alatt.

Bizony. Ezeket mind hallottam valaki ismerőstől (kivéve talán az utolsót) és soha nem volt még rá példa, hogy bármilyen más konyhai eszközzel kapcsolatban úgy nyilatkoztak volna a barátaim, mintha családtag lenne. Szeretem azt a cuccot. Szeretem benne felejteni a kenyeret. Szeretem lekapargatni az elszenesedett részt. Szeretem, ahogy bugyborékol a sajt a tetején a szendvicsnek. Szeretem, hogy megtanított, vannak pontjai, ahol nem érdemes hozzáérni. Szeretek szentségelni, ha mégis olyan helyen fogom meg. Szeretem, hogy még a legmodernebb fehér-fekete konyhákban is ott lapul valahol.

Hogy lett ennek a ronda, egyszerű és nem túl funkciógazdag eszköznek ekkora kultusza? Úgy, hogy jó. És mi a rongyos francért kell erről írni? Mert imádom azt a vackot és, mert épp most égette el az ujjamat. De a szendvics! Na, az kitűnő lett.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés