Jé, te balkezes vagy?
- szinte naponta hallom ezt a kérdést, amióta megtanultam írni. Addig fel sem tűnt, hogy a másik kezemmel írok, mint a többiek, amíg a nagyszüleim ki nem szúrták. Utána úgy kezdett el róla beszélni az egész család, mintha hat dologgal zsonglőrködnék egyszerre. Akkor még bele sem gondoltam, hogy hányszor fogom még hallani ezt a mondatot az életem során. Hát, baromi sokszor!
Bármikor, amikor ismeretlenek között ragadok tollat, észreveszem, hogy mindenki engem bámul. Ha egy új arc mellett jegyzetelek egy órán, akkor tuti, hogy ő úgy fog rám nézni, mintha legalább világítani kezdtem volna. De tényleg! Pont a múlt héten nézett rám úgy egy csaj, hogy azt hittem sikítva elrohan. Pedig én csak írtam.
Ahhoz már rég hozzászoktam, hogy a felirat az íróeszközökön fejjel lefelé áll, amikor én használom őket, vagy ahhoz, hogy mindig lecsavarodik a kupak a végükről, miközben mozgatom őket. Másoknak viszont ez új dolog, de főleg az idősebb korosztálynak, hiszen az ő idejükben még tiltották a bal kézzel írást.
Balkezes? BOSZORKÁNY!
De miért küzdöttek tűzzel vízzel a balkezesség ellen? Mert a középkorban az emberek azt hitték, hogy ez az ördög jele, és az átkozott emberektől szabadulni kellett. Aztán a babona kihalt, de továbbra is azt nevelték bele a gyerekekbe, hogy a jobb kezük a "szép kezük", úgyhogy azt illik használni.
Közel 21 év után viszont elmondhatom, hogy, a közhiedelemmel ellentétben, nem én vagyok az Antikrisztus, és csúnyán sem írok, szóval a régi babonákat "hivatalosan" is cáfolhatom. Szerencsére ma már nem nyomják el ennyire a gyereket, nyugodtan használhatják azt a kezüket, amelyikkel jobban esik írni.
Viszont a világ kétségtelenül jobbkezes. Gondoljatok csak az ollókra, amelyek csak akkor vágnak rendesen, ha a jobb kezünkkel használjuk őket, a bal kezünkben viszont kész kínzóeszközzé válnak. Aztán ott vannak a konyhai gépek, a számítógép egér és billentyű kiosztása, de még a nadrágunk slicce is a jobbkezeseknek kedvez.
Az írószerek is ellenem vannak
Már a suliban megtapasztaltam, hogy mennyire a jobbkezeseké a világ. Az egyszemélyes padok nekik lettek kitalálva, bal kézzel pedig szinte lehetetlen rajtuk írni. Ha normális, kétszemélyes padnál ültem, akkor küzdhettem a füzet spiráljával, ami mindig a kezem alatt van, meg a jobbkezes padtársakkal, akikkel mindig összekoccantak a könyökeink. Az összes füzetemben van egy 3-4 centis margó, ami nem túl takarékos a lapok szempontjából, de máshogy egyszerűen lehetetlen őket bal kézzel használni.
Aztán ott van a legnagyobb probléma; elkenem amit írok. Számtalanszor előfordult már velem, hogy mire a végére értem egy sornak, úgy elkentem az elejét, hogy semmit sem tudtam kivenni belőle. Ráadásul a kezemen maradt minden, amit elkentem, és egy-egy oldal végére vagy kék voltam, vagy ezüst színű, attól függően, hogy mivel írtam.
Az összes kellemetlenséget és küszködést még tetőzi az is, hogy a balkezes emberek átlagosan kilenc évvel korábban halnak meg, mint a többi ember. De vannak a balkezességnek jó oldalai is!
Legalább van valami, amitől különlegesnek érezhetem magam
Ott van az a pillanat, amikor meglátsz egy hírességet a bal kezével írni és egyszerre felvidulsz, hiszen van bennetek valami közös. Vagy az, hogy mindig különlegesnek érzed magad, hiszen a balkezesek emberek sokkal ritkábbak, mint a jobbkezesek. Tíz emberből csak egy születik ezzel a "szuper képességgel".
A balkezesek még az univerzumnak is bemutatnak, hiszen minden részecske pont ellenkezőképpen pörög, mint ahogy mi gondolkodunk. Míg a legtöbb ember jobbról balra nézi a dolgokat, addig a balkezesek balról jobbra. Kicsit olyan az egész, mintha fellázadnánk az univerzum ellen.
Miénk a menőbb agyfélteke
Míg a jobbkezeseknek az agyuk bal fele a dominánsabb, addig a balkezeseknek ez pont fordítva van. Miért olyan menő ez? Mert a jobb agyfélteke felel az olyan dolgokért, mint a megérzés, a szeretet, a költészet, vagy a kreatív gondolatok, míg a bal agyfélteke a logikában, a számokban, és a tudományokban erősebb. Bár matekérettségin mindent megadtam volna, hogy az agyam másik része legyen dominánsabb azért így is túléltem, azóta meg örülök, hogy az agyam "színes része" a meghatározóbb.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
