Sokszor, sok helyen, sokféle aspektusba, sokan leírták: fesztiválország lettünk. Sok mindenben jók vagyunk mi magyarok, ebben is. Fesztivált tudunk szervezni.
Az évek alatt felmértük az igényeket, alakítottuk, formáltuk tömegeknek szánt rendezvényeinket, és ha kellett, hiányt pótoltunk. Így lett nekünk 2013-ban egy B My Lake-ünk, ami rögtön első alkalommal elnyerte a "Legjobb új fesztivál" címet.
A fesztivál első két évét a Balaton kis eldugott, intim szegletében élte meg, akkor Balatonvilágos adatott neki otthont. Úgy tűnik, hamar kinőtte ezt a helyszínt, idén már a balatoni fesztiválfővárosban, Zamárdiban rendezték meg. Jó magyar módon volt is fintorgás, fujjogás, hogy ez már nem olyan lesz, kommersszé válik, lassan ez is kisbalatonsound lesz.
A pont az i-re az volt, amikor kiderült, hogy a stílusvilágban teljesen ellentétes Strand Fesztivállal egy időben és egymás mellett rendezik meg. Rendszeres látogatóként, őszintén magamba nézve bennem is felmerültek hasonló gondolatok. Hosszú évtizedek kellenek még, amíg a jó magyar mentalitás, a változásellenesség kiveszik belőlünk.
Az elektronikus zene szerelmeseit azonban ez nem tántoríthatta el, hisz mind a magyar dj-k, mind a külföldi lemezlovasok legjavát hozták el nekünk arra a bő három és fél napra.
Megérkezve a fesztiválra valóban konstatálni kellett, hogy a két rendezvény bejárata pontosan egymással szemben állt. Balra Strand Fesztivál, jobbra B My Lake. Jegykezelés, karszalag-felpattintás, csomagellenőrzés mind-mind gördülékenyen ment, fennakadások nélkül. Aki pedig értelmezni és értően olvasni tud, annak nem volt nehéz eligazodni, hogy melyik kapunál, melyik fesztivál, milyen beléptetési folyamat zajlik. Ha pedig egyéb okokból értelmezési nehézségeink adódtak volna, készségesen állt rendelkezésünkre a fesztivál személyzete. Halkan jegyzem meg, hogy az előző évekhez képest talán kicsit felületesebb volt az ellenőrzés. Az elmúlt évben engem például rendszeresen kiszedtek a sorból alapos vizsgálatra. Persze, elképzelhető, hogy csak a biztonsági őrnek voltam szimpatikusabb az átlagnál. Sajnos, idén őt nem láttam.
A színpadok elrendezése, a pultok elhelyezése átláthatóbb volt, mint tavaly. Könnyebben megtalálható volt minden, ami egy fesztivál esetében inkább előny, mint hátrány. Ez adódott nyilván abból is, hogy a helyszín kevésbé specifikus, mint Balatonvilágoson. Kissé bódult állapotunkban is jól jön ez az átláthatóság, hisz amikor az éjszaka közepén egy szimpatikus idegen félrehív minket, gyorsabb és könnyebb visszatalálni társaságunkhoz.
De nézzük a tartalmat! Egyetlen szó jut eszembe, ha azt kérik tőlem, jellemezzem a három nap zenei felhozatalát. Ez a szó pedig: PARÁDÉS!!!
Különösen igaz ez, ha a hazai zenészek szettjeire gondolok. A hazánkat képviselő dj-k minden téren kitettek magukért. Teljesen mindegy volt, hogy az aznapi vendégsereg bemelegítése volt a feladat kora délután, vagy a nap méltó lezárása kora hajnalban, hogy nagy színpad vagy kis színpad. Jöttek, zenéltek, győztek.
Nyilván az ő feladatuk nagyobb is volt, hisz ma mindenki a nagy nemzetközi nevekre kíváncsi, ők mozgatnak meg tömegeket. Sven Väth, Sam Paganini, Richie Hawtin nem minden héten lép fel valamelyik magyar klubban, de a fesztiválok után is van élet, van buli, és van jó zene. Mi, azaz a tömeg sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy csak akkor indulunk meg egy-egy bulira, ha a magyar kedvencünk egy nagy név előtt vagy után zenél. A B my Lake-en fellépő magyar dj-k egytől egyig bizonyították, hogy miattuk is érdemes elindulni, hisz a legnagyobb nemzetközi neveket zenélték le.
Ezen műfaj világsztárjai is kitettek magukért, ez vitathatatlan. Egyikük szettje alatt sem éreztük azt, hogy eljött egyet zenélni, de nem tette oda magát úgy igazán. Gondosan felépített szettek bizonyították, hogy a B My Lake szép lassan presztízsértékű elektronikus zenei fesztivállá növi ki magát.
Természetesen ezt a teljesség igénye nélkül írom, hisz a kiválasztott két nap alatt sem lehet mindenhol ott lenni, mindent értő füllel végighallgatni, miközben kedves idegenek veszik körül az embert, ami mindennél jobban bizonyítja, hogy ez fesztivál is befogadó, elfogadó, nyitott, toleráns. Akik ott voltunk, egy dolog miatt érkeztünk, és ez összeköt mindannyiunkat, ami nem más, mint a zene és a zene szeretete.
