Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Az ügyintézés hangulata olyan, mint western filmek kocsmáiba lépni

Az ember azt hinné, hogy összehozza a népet, ha ugyanott kell, hasonló problémákkal sorba állniuk. Ehelyett úgy nézünk az újonnan érkezőre, mint azokban a legendás jelenetekben…
Hirdetés
Hirdetés

Miután a legtöbb dolgot már nálunk is lehet online intézni, eljutott egy olyan pontra az ügyintézés, hogy, akinek személyesen kell bemennie valahova - akár posta, akár telefonszolgáltató, akár okmányiroda, vagy egyéb intézkedős placcra - annak biztos valami elmaradása van, biztos annyira a szakadék szélén áll, hogy már személyesen kell könyörögnie, hogy ne kötelezzék még egy lépésre.

Felköszöntenéd a 20 éves Nyugat.hu-t? Iratkozz fel a havi, rendszeres támogatóink közé!
Támogatom

Persze ez hülyeség. De akkor is így van. Ha meggondolod, kevesen érzik jól magukat ezeken a helyeken, így vagy olyan dolguk van, amit nem lehet neten, telefonon intézni, vagy tényleg kicsit elmaradtak fizetésügyileg, vagy máshogy és személyes jelenlétre van szükség, hogy ne dőljön rájuk a tartozáshalom.

Az biztos, hogy ide nem szórakozni jár az ember

Miután minden gyarló, földi emberrel megesik, hogy csúszik ezekkel a dolgokkal, nem szokás kívülállóként tekinteni arra, aki tüzet oltani siet, ügyintézés álnév alatt. Mégis azt tapasztalom, hogy amikor belépek ezekre a helyekre, mindenki elcsendesül és merően bámul. Pont, mint a western filmekben és itt jegyezném meg, hogy hiányolom a lengőajtókat, akkor lenne tökéletes az illúzió.

Gondolj bele: Szivarral a szádban, pisztollyal az oldaladon belököd az okmányiroda ajtaját és csengőcsizmás léptekkel, magabiztosan haladsz oda, ahova eredetileg indultál. Ugyanis ehhez az illúzióhoz elengedhetetlen lenne, hogy dohányozhass, kell a füst effect, illetve, hogy a személyid kikérése és kézhez kapása között, odalökjenek neked egy whiskyt.

Így könnyebb lenne várakozni

Van két kaszt, akik a minimumát és a maximumát képezik a bámulásnak. Az ügyintézők tesznek rád, nyilván amíg sorra nem kerülsz. Egész nap ki-be mászkálnak az emberek, se ideje se kedve nincs fennakadni azon, hogy te beléptél. Viszont van egy csapat, akik szinte neheztelően néznek. Ez pedig a várakozók csapata.

Végignézik, ahogy sorszámot húzol, merően nézik, hogy te hányas vagy. Soha nem értettem. Nem az a lényege a sorszámnak, hogy ha később érkeztem és ugyanazt akarom intézni, mint ő akkor ne kerülhessek be elé? Ha ez a lényeg, akkor nem tökmindegy hányas vagyok? Jó eséllyel már az autójában fogja szidni a rendszert, mire én sorra kerülök. Mindegyis. Szóval belököd az ajtót, betoppansz és elindulsz...

De itt nem enged még el a szemük

Végigkísérnek, amíg találsz egy széket, vagy sarkot, ahol kicsit megpihenhetsz és ettől a ponttól számítva kb 10 másodperc és egy perc közé tehető, hogy elforduljanak tőled, folytatva telefonjuk nyomkodását, a folyosó szemrevételezését, vagy a beszélgetést azzal a szerencsétlennel aki felajánlotta, hogy elkíséri őket. Ekkor már nem figyelnek rád. Beolvadtál. Közéjük tartozol. Te is elkezded a fent említett tevékenységek valamelyikét, hogy jobban szaladjon az idő. Esetleg a kapott fecnit hajtogatod és nagyon laposan, mogorván nézel a legközelebb belépő idegenre…

Remek hangulat uralkodik ezekben a várótermekben

Van egyébként még két pont, ahol felkelted a többiek érdeklődését. Meg kell jegyezni, hogy ezek már nem azok a többiek, csak a viselkedésük hasonló. Ők azok, akik később érkeztek, mint te, szóval kénytelenek végignézni, ahogy szólítanak téged. Ők már nem is próbálják leplezni a rosszallásukat. Te, aki még nem intéztél semmit, de boldog vagy, hogy esélyt adnak elkezdeni, te vagy minden rossz megtestesítője. Te előbb jöttél. Miattad kell várni. Te semmirekellő, akinek annyira nincs dolga a világban, hogy előbb tudtál jönni. Hiszen tudott volna ő is, csak mégse! Az élet kegyetlen.

Szóval elintézed a kis dolgodat és az intézés sikerességétől függően vagy boldog, vagy kissé levert, amikor végeztél. Kifelé menet még páran rád pillantanak, ilyenkor megtanulod, hogy tényleg érezni lehet, ha egy tekintet a tarkódba fúródik. Csoda hát, hogy kilépve az utcára nagy levegőt veszünk, mintha percek óta víz alatt lennénk?

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés