- Felkerült a sorozatom új része!
Ezzel a kiáltással indult az estém. A barátnőm oldalra fordította a fejét, majd kedves és kissé lesajnáló hangon csak annyit mondott: Jólvan, mami.
Ez az ártatlan, ugyanakkor kegyetlenül találó mondat, egész lavinát indított el bennem. Tényleg olyan lettem, mint a szappanoperájukhoz foggal-körömmel ragaszkodó mamák?
Fojtsuk meg ezen a ponton a rosszalló kommentek zömét. Természetesen nem minden nagymama néz szappanoperát, például a tied, kedves kommentelő, nyilvánvalóan nem. Ahogy nem minden idős szereti a mahjongot és jár vízi aerobikra. Mégis a kialakuló kliséknek, általánosításoknak oka van, méghozzá az, hogy az adott csoportra ez jellemző. Nem kötelezően, de nagyobb számban, mint másokra. Remélem mindenki érti, hogy nem beszólni akarok ezzel a társadalom idősebb tagjainak.
Szóval. Az egyik nagymamám bizony kifejezetten szereti a sorozatait, ragaszkodik hozzájuk és nehezen viseli, ha nem jönnek óramű pontossággal. A sorozat közben nem beszélgetünk, akkor se, ha szülinap van, vagy karácsony. A sorozat szent. A sorozatok szentek.
Bizony gúnyolódás tárgyát képezi ez, ha összeülnek az unokák:
- Jajj, hihetetlen az én nagyim a szerelő szerelmét nézi!
- Az enyém odavan a Lucienta Carmelita Delacrosa Huan Cardinale főszereplésével készült sorikért!
- Komolyan nem értem, pedig amúgy tök tájékozott, meg okos, minek néz ilyen szennyeket?
Abszolút. Eközben, mi várjuk a Trónok harcát, meg a Defenders-t,vagy éppen az Agymenők új részét. Csak példák. Menőbbnek éreznéd a nagyszülődet, ha Trónok Harcát nézne? Nyilvánvalóan. Pedig, ha belegondolsz egyáltalán nincs nagy különbség az Ő sorozata és MI sorozatunk között.
Abban pedig egyáltalán nincs különbség, ahogy várjuk. Vagy abban, ahogy nézzük. Szigorúan véve a Trónok harca is egy szappanopera. Ha lecsupaszítod nem kapsz mást, mint szerelmet, halált, ármánykodást. Elismerem, a Rosalinda gyulladt szíve sorozatban nincsenek sárkányok.
Szóval, ha másra nem is, de arra jó volt a párom célzása, hogy rendezzem magamban ezt a kis apróságot és tiszteljem azt, hogy a másik mit néz. Vagy csak szimplán ne foglalkozzak vele.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
