Amikor az ember még fiatal, egész jó dilinek tűnik egy héten keresztül sátorban vergődni, hideg vízzel tusolni, meg úgy egyáltalán, a lehető legváltozatosabb módokon cseszni szét magunkat egy fesztiválon. Egy idő után viszont kezdünk ráérezni, hogy az a sok idiótának tűnő papolás az úgynevezett „kulturált szórakozásról” nem is volt akkora baromság, mint gondoltuk.
Az utolsó néhány Szigetemet ezért mindig bejárósan intéztem, és így olyan nagyszerű dolgokat is megengedhettem magamnak, mint a melegvíz, fürdőkád, mikrohullámú sütő, zárható ajtó és elektromos áram. Ráadásul, ha épp dolgozom, a laptopot se szívesen sátoroztatom, úgyhogy jó, ha lehet valahol lakni.
2013 volt az az év, amikor otthagytam a Műegyetemet és hazaköltöztem Szombathelyre, úgyhogy nem volt fix lakhatásom Budapesten a Sziget alatt. Szerencsére egy nagyon jó ismerősöm felajánlotta, hogy csövezhetek a békásmegyeri paneljában azon a héten, ami amúgy is csak pár hévmegálló a Szigettől, úgyhogy minden teljesen fasza.
Csak a panelban vigyázni kell a csövekre
A többnapos masszív ivás elég rendesen szét tudja cseszni a szervezetem, én és a másnapos fosás régóta jól ismerjük egymást. Ez egy Szigeten általában a harmadik naptól konstans hasmenést jelent, amit a ToiToi-ok elbírnak ugyan, de kinek van kedve egy összehányt műanyagdobozban végezni a dolgát, miközben a békási panel vécéje makulátlanul rendbe van tartva, ráadásul tornyokban áll a Garfield magazin a sarokban.
Most az intim részleteket átugranám, valószínűleg mindenki el tudja képzelni, hogy mi történt, aminek a végére makacsul megállt a víz ülőkemagasságban a toaletten. Először próbálkoztam a klasszikus vécékefével letuszkolok mindent manőverrel, nyilván eredménytelenül. Aztán megfogtam minden tisztítószert, tablettát, akármit, amit a szekrényben találtam, és beleöntöttem a sloziba, hátha. Ezek közül semmi nem volt lefolyótisztító, úgyhogy a víz nem ment le, cserébe valami undorító zöld hab képződött a tetején. Bajban voltam. El kellett menni boltba.
Elég késő volt már, ami egyrészt azt jelentette, hogy már csomó koncertről lemaradtam, másrészt minden bolt zárva volt már Békáson, úgyhogy be kellett hévezni a kaszásdűlői Auchanig, ahol a fesztiválozók is vásárolgattak. Miközben az egész bolt olyan döntések előtt állt, hogy sör, vagy bor, vodka, vagy rum, vitorlás, vagy kevert, mi a Mr. Muscle – Bref vonalon kerestük a legolcsóbbat.
Miközben a pénztárnál álltunk a sorban, részeg hollandok és franciák kérdő tekinteteinek kereszttüzében, azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy de én legalább vécébe szarok. Aztán ahogy elindultunk kifelé, egy ismerős alak közeledett szemből, elég furcsa mozgással.
Hallod szarkészen vagyok, nem érzem a jobb lábamat, de miért csak a jobbat? –köszöntött a volt osztálytársam, aztán meglátta a kezemben a furcsa, fekete palackot. A nagy vigyorgást hirtelen döbbenet váltotta, pár másodpercre megállt, látszott, ahogy dolgozik a szoftver, próbálja fejben összerakni, hogy itt most mégis mi a franc történik, összeveti a flakont, a helyzetet és a körülményeket, majd a végén levonja az egyetlen logikus konklúziót:
Baaaaaaazmeg! Ti ebbe viszitek be a piát?
A több órányi stressz, szégyen és szomorúság alól hirtelen előtört a röhögés mindkettőnkből, szarkész barátunk pedig már végképp nem tudta eldönteni, hogy most mi van.
-Eldugítottam a vécét Boriéknál.
-Ú, de az nem kurva gáz?
-De igen.
Már nem is emlékszem, hogy a végén elköszöntünk-e, vagy csak ennyiben hagytuk a beszélgetést, viszont a visszaút a héven már egy fokkal kevésbé volt letargikus. Ideje volt munkához látni.
Fellifteztünk a kilencedikre, beléptem a vécébe a lefolyótisztítóval és farkasszemet néztem az álnok zöld habbal. De még mielőtt kinyithattam volna a varázsflakont, annyit hallottam, hogy *szlörp* és minden, ami a vécében volt, egy pillanat alatt kecsesen alámerült a vízvezeték-hálozatban, mint egy műugró olimpikon a medencében. A következő néhány percre nem emlékszem, de a végén ugyanúgy álltam, dermedten, a bontatlan flakonnal a kezemben. Aznap egy koncerten sem voltam.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
