Talán kevesen tudják, hogy történelem folyamán nem is egyszer előfordult, hogy a bűnös állatokat bíróság elé idézték. Mivel külön rendelkezések általában nem szóltak kifejezetten az állatokra kiszabható szankciókról, a büntetés megfelelt az adott bűncselekmények esetén emberekre alkalmazandónak. Emiatt találkozhatunk ilyen, egészen bizarr esetekkel a levéltárak mélyén.
A bíróságok állatok feletti ítélkezési gyakorlatában talán a sertések fordulnak elő a leggyakrabban. Az egyik legkorábbi dokumentált eset 1494-ben történt a franciaországi Clermontban. Egy disznó több szemtanú szerint belopózott egy házba és megölte a bölcsőben fekvő csecsemőt. A bíróság bűnösnek találta és kötél általi halálra ítélte.
Egy kicsit talán enyhébb és talán még vicces is volt az az eset, amikor 1474-ben Bázel városa megmagyarázhatatlan sátáni eseménynek volt szemtanúja. Egy szerencsétlen kakas "förtelmes és természetellenes" bűne az volt, hogy tojt egy tojást. Tettét eretnekségnek nyilvánították és közvetlenül a tárgyalás után megégették. Hasonló dolog történt egyébként 2010-ben is azzal a különbséggel, hogy a kakast nem citálták bíróság elé, hanem vizsgálatoknak vetették alá. A legésszerűbb magyarázat az volt, hogy mivel egyedül maradt, tyúkok nélkül, csak úgy tudta biztosítani vérvonala fennmaradását, ha ő maga válik azzá. Ezt a nemváltoztatást többen, egy, az egyszerűbb élőlényekre jellemző túlélési génnel magyarázták.
Franciaországban történt a következő eset is 1750-ben. Egy Jacques Ferron nevű urat rajtakaptak, amint egy szamárral közösült. A tárgyaláson a helyi plébános is felszólalhatott, aki az állat védelmében megjegyezte, hogy egy rendkívül jámbor és becsületes teremtményről van szó. A bíróság mindezek alapján megállapította, hogy mivel a szamár nem szabad akaratából vett részt az aktusban, nem is lehet felelősségre vonni. Nem úszta meg ilyen könnyen azonban a gazda, akit bestialitás vádjával máglyahalálra ítéltek.
1916-ban egy Mary nevű cirkuszi elefánt agyontaposta gondozóját, miután az előadás közben véletlenül megszúrta egy kelléklándzsával. A vérszomjas tömeg azonnal bosszút követelt és "Öljék meg az elefántot!" kiáltásokkal rohantak be a színpadra. Az állatot végül talán a lehető legkevésbé logikus megoldással, akasztással végezték ki, amit egy emelődaruval hajtottak végre.
Szintén Franciaországban történt a 16. században, hogy egy patkány kolónia felprédálta az árpatáblákat, tettükért pedig bíróság előtt kellett felelniük. A rágcsálók ügyét felkarolta egy, az állatok jogaiért már korábban is kiálló ügyvéd, Bartholomew Chassenee. Miután az idézés ellenére az elkövetők nem jelentek meg, a védő azzal érvelt, hogy a megjelenésük lehetetlen, mert a helyi macskák és kutyák súlyosan veszélyeztetnék az életüket és testi épségüket, ilyen esetekben pedig az embereknek sem kell jelen lenniük. A megzavarodott bíró határozatlan időre elnapolta a tárgyalást.
Nyolc évvel ezelőtt, 2008-ban egy macedón bíróság tárgyalta azt az ügyet, amiben egy medve ellopta egy helyi méhész mézét. Az állat természetesen nem volt jelen a tárgyaláson és mivel gazdája sem volt, az államnak kellett kifizetnie a körülbelül 700 ezer forintnak megfelelő összegű kártérítést.
History ExtraTartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
