Lehet páran úgy gondoljátok, hogy tök ciki Szomszédokat nézni, akkor amikor a tévében 1000 + 1 modern, izgalmas, összetett sorozatokat kínálnak nekünk. Akkor meg minek több tíz éves sorozatot előszedni.
Mondjuk több okból is. Az egyik, hogy a Szomszédok annyira jó korlenyomata a '80-as évek végének, a '90-es éveknek, a rendszerváltás bizonytalanságának és a kisemberek mindennapjainak, hogy az ember ezeket még a történelemkönyvek lapjain sem találja meg ennyire tűélesen. Oké, elismerem van benne némi propaganda, na de a mostani közéleti nyomáshoz képest ez kismiska.
A napokban már megint a Szomszédokat néztem, amikor a történet 1990-nél tartott, a karakterek pedig folyton az infláció, vagyis az árak elszabadulása miatt panaszkodtak. A korábbi rendszerben ugyanis központilag meghatározott árak voltak, így a kenyér, a tej, a kakaós csiga is évekig pontosan ugyan annyiba került. A rendszerváltással azonban megjelentek a szabad árak. Lenke néni pedig minden hétfőn árazhatott a lakótelepi boltban, de hétvége volt, mire mindenre rákerült az új ár. Hát nem irigyeltem szegény öregasszonyt.
Az epizódot, oppardon fejezetet nézve pedig megakadt a szemem ezen a táblán. Ami Madaras Bandi mögött virított. Szóval jöjjenek az árak, 1990 tavaszáról:
A kakaós csiga 6 forint 50 fillérje nagyon kemény. A most 200-300 forintos (Ugye attól függ, hogy milyen extra csoki, feltét, meg cukormáz van a csigán.) pékárút akkor alig pár forintért lehetett megvenni. Jó, akkor az átlagfizetés olyan 4-5000 forint körül mozgott.
Jah, igen és a fillér. Akkor még volt a forintnak váltója. Hát ma már az sincs. Na srácok, ezért jó Szomszédokat nézni!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
