Gyerekek egy téma, amit felesleges tovább feszegetni és közben muszáj róla folyamatosan beszélni. Komolyan nem hiszem el. Nem egy új dolog, vagy új felhördülés, hiszen Hofi mester is megmondta annó, hogy amikor furcsán egyenes lett az út véletlenül áthajtott Ausztriába. És ezt a témát azóta számtalanszor, megszámolhatatlan módon dolgozták fel és sírták el. Engedtessen meg, hogy beálljak ebbe a sorba.
Van jogsid? Ültél már bárki mellett, vagy mögött kocsiban? Estél már arcra biciklivel? Várjunk, van még egy nagy halmaz... Esetleg el akartad tolni egyik helyről a másikra a babakocsit? Te kis bohókás... Ha bármelyikre igen a válasz, akkor ismered azt a morgást, azt a szentségelést, amit az útjaink váltanak ki mindenkiből, aki nem gyalogos… Bár néha talán belőlük is. Semmi extrát nem akarok elmondani. Elindultunk haza balcsiról és, ha ismeretlenek lettünk volna a sofőrrel, a szar utak akkor is összehoztak volna minket. Mert végigkísértek hazáig, így ellátva minket témával. Korlátlan mennyiségű témával…
Az utak olyanok, mint egy Mondrian festmény. Foltokban „javított” felület, amin nem egy gépjármű lehelte ki a lelkét. Nade sebaj fiatalok! Mert ez a halmozott gubanc legalább nincs kitáblázva! Én értem, hogy feldobja a népességet, ha a bucka, meg a csatornafedő, meg a kátyú még a férfiemberből is kiráz egy csecsemőt, de az, hogy a fejem átüti a kocsi tetejét, vagy, ha vagyok olyan ostoba, hogy innivalót emelek a számhoz és már ügyvédelhetem is a félrenyelést, mégiscsak elkeserítő... Látjátok? Semmi új. Az utak szarok. Használnám én gyakrabban a rosszak kifejezést, de mind tudjuk, hogy nem fedné le a valóságot. Azok lesznek, ha legközelebb kocsiba ülök, azok lesznek jövőre, de 5-10 év múlva már biztos, hogy nem. Akkor tervezek elköltözni. Biztosítok mindenkit, hogy nem csak az utak miatt, bár kicsit tudja akadályozni az embert a kijutásban…
