A Vad Fruttik frontembere a Szimfonik Live 3 koncertjén nyomta le tökéletes odaadással Szécsi Pál sok-sok évvel ezelőtti slágerét, a Távollétet.
Likó Marcell hangja, öltönye, testmozgása, s ahogy a szám végén hosszan kitartja az utolsó hangot maga szüleink – vagy nagyszüleink? – romantikája. Hallgassátok meg, hogy felkészültek legyetek az estére!
Azért némi vadulás van benne. Hogy mennyi? Itt az eredeti is, hasonlítsátok össze!
A dalszöveg, hogy mondani is tudjátok.
Viharként tombol már a messzi távol,
Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol,
Eszembe jutnak mind a meghitt órák,
Egy ablak és a te kis szobád.
Beláttam én már rég a tévedésem,
Azt hittem szalmaláng, s fellobban szívem,
Szívembe markol száz és száz kis emlék,
Megöl a messzeség.
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta,
Azóta várok én egy hívó szóra,
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél,
Úgy kínoz, kínoz a távollét.
Bocsáss meg egyszer még, és kezdjük újra,
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja,
Megadnék mindent én egy ölelésért,
Egyetlen csókodért, egyetlen csókodért.
Sok sikert! Aztán meg szép álmokat, rózsás csókokat!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
