Nagyszombaton este 6 órára hirdették meg a Nem maradunk csendben címen futó zenés tüntetést, ami minden szempontból kilógott az eddigiek közül.
A hetven százalék buli, harminc százalék politikai témájú beszéd tökéletes hangulatot biztosított estére, bár az inkább cselekedni, Oktogont/Kossuth teret foglalni vágyó tömegből sokan unták az este nyolc előtti részt, amikor nem volt túl színes a paletta felszólalások terén. Maga a Szabadság tér most is 18-27 év közöttiekkel volt tele, egyetemistákkal lehetett legtöbbször találkozni, de nem volt ritka a 40 év feletti sem.
Gulyás Márton és Varga Gergő beszéde volt az, ami igazán megadta az alaphangulatot. Pontban nyolckor lekeverték a nem túl extra Dj szettet, és felhívták Marciékat a színpadra.
Nem egyszer kaptak vastapsot, rögtön az elején szolidaritásként a bírósági tárgyalásuk miatt ujjongott a tömeg rendesen, majd a tökéletesen használt szófordulatokért, illetve buzdításért.
Marciék nem mást akarnak, mint kormányt váltani, és azt, hogy e mögé minden azonos cél felé törekvő, azonos helyzetben lévő, azonos problémák miatt szenvedő ember beálljon. Ez már nem csak a CEU ellehetetlenítéséről, vagy a civil szervezetek problémáiról szólt.
Akkor is ott, nyíltan beállt mindenki a kormány gyűlöletpropagandája ellen felszólaló tömeg mellé. Mert itt már nem csak arról van szó, hogy kinek kéne lemondania, és milyen sürgősen, hanem arról, hogy a 2018-as választásokon ezt törvényesen milyen eszközökkel tehetik meg.
Marciék többször kiemelték, hogy bárki mögé hajlandóak lennének beállni, aki képviselni tudná a közösség, a többségi társadalom, és valahol amúgy a fiatalság érdekeit. Itt nem a nyugdíjas korosztály képviselteti magát, hanem az egyetemisták, fiatalok, változásra vágyók, akik szemberöhögik ezt az egész rendszert, vonatoznak BAJSZOS SZAR-t kiabálva valami állati techno remixre. Mert a bulin, a boldogságon volt a hangsúly, azon a boldogságon, ami nekik, ott a Parlamentben már rég lemosódott az arcukról Marciék szerint.
A beszéd után láthatóan erősödött a tettvágy mindenkiben, és nem egy Margit-híd, Oktogon, vagy Kossuth tér kiáltás hangzott már el fél kilenckor. Akik nem bírtak magukkal, már ekkor elindultak bevenni a várost, de a több ezres tömeg csak az utolsó DJ után indult neki elfoglalni az utcákat. 11-re ért mindenki az Oktogonra, ahol el is kezdődött rögtön a buli plusz piknik plusz vélemény nyilvánítás keveréke. Rengetegen kutyástul, hangfalastul, biciklivel érkeztek, tanulva már az elmúlt hét #occupyoktogon mozgalmaiból.
Volt valami lenyűgöző abban, hogy mindenki egy közös cél miatt, valami újra, változásra vágyva fogja magát és elfoglalja a várost. Mert nem tetszik nekik az ami most van, és egyszer, végre megtalálta a tömeg a hangját.
Mert adtak a fiatalok kezébe valamit, ami mellett bátran kiállhatnak. És ez az elnyomás ellen történik. Marciék is, és a tömeg is kiállt az oktatás, az egészségügy ellehetetlenítése ellen, de a beszédben szó esett a migrációs problémákról is, "hiszen akinek segítségre van szüksége, azt nem epén kéne rúgni, nem láncos kutyákat kell ráengedni, hanem lehetőségeinkhez mérten mindent megtenni azért, hogy kihozhassa magából azt a csodát, ami benne rejlik." Felvették a harcot a gyűlöletkeltés, az Európa ellenesség, a kormánypárti média hazugságai ellen, és remélik, hogy nem marad annyiban az egész, és senki sem marad csendben.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
