Az önbarnítók és szoláriumok korában szinte hihetetlennek tűnhet, hogy voltak idők, amikor a tehetősebbek kifejezetten kerülték a nappal való érintkezést és a napbarnított bőr alantasnak tekintett foglalkozásokkal volt összekötve.
A sápadt, szinte "halottfehér" arc és bőrszín nagyon sokáig az arisztokrácia kiváltságának számított. Olyannyira, hogy a korabeli nők azon felül, hogy minden kinti tevékenységet igyekeztek mellőzni, különböző kozmetikumokkal próbálták bőrüket a lehető legfehérebbé tenni. A 16. századi Angliában mind a férfiak, mind a nők fehér ólomból és higanyból készült arcpakolást használtak, ez azonban közel sem bizonyult biztonságos praktikának. Ezek az anyagok ugyanis egy idő után kimarták a bőrt és a hegek elfedése csak még több hasonlóan káros anyaggal volt lehetséges, nem is beszélve az esetleges ólommérgezésről és a szerek által gyakorta kiváltott hajhullásról.
Változást az ipari forradalom hozott, ami a városokban működő gyárakba vonzotta a korábban földeken dolgozókat, így azok napbarnítottsága már a múlté lett. Minthogy a sápadtság már nem csak a gazdagok privilégiuma volt, hamar el is vesztette addigi vonzerejét.
A 19. század vége felé már egyre több tudós ismerte fel a napfény pozitív hatását. Kiemelendő például a skót Theobald Palm, aki összefüggést talált a napfény hiánya és az angolkór kialakulása között, vagy John Harvey Kellogg, aki a Battle Creek-i szanatórium igazgatójaként a helyes táplálkozás mellett erős híve volt a fényterápiának, ide kell sorolni Auguste Rollier-t is, aki a svájci klinikájában előszeretettel alkalmazott helioterápiát, főleg tuberkulózis ellen és akinek módszerét hamarosan egész Európában használni kezdték.
A pozitív élettani hatások csábították a tehetősebb rétegeket, így szinte már egyenes út vezetett ahhoz, hogy a napozás divatba jöjjön, ráadásul az 1920-as évek elején Coco Chanel a francia riviérán töltött nyaralásáról csokoládébarnán, egyesek szerint inkább egy kicsit túlzottan is leégve tért haza. A sajtó azonban már új divatról beszélt, ezt pedig minden magára bármit is adó nő azonnal követni kezdte.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
