Rendszeresen elvesztem a tárcámat. Illetve, ha nem vesztem el, akkor ellopják. Lassan már ott tartok, hogy egyszerűbb lenne tucatjával kérni a személyit, meg a bankkártyát, hogy legyen tartalék. Ugye mind tudjuk, hogy egy esetleges tárcalopásnál nem a pénz elvesztése a legnagyobb gáz. Legalábbis én nem tartok magamnál komoly tízezreket. Nem, ami fel tudja cseszni az embert az az, hogy valami seggfej a nálam lévő 1000 forintért cserébe biztosít nekem egy egész délutánnyi ügyintézést.
Nem véletlenül mondom, terjesztem, hogy az, akinek feltett szándéka elemelni a tárcámat, sőt esetleg már nála is van, nyugodtan kocogtassa meg a vállamat, hogy a pénzt kivette, de a tárcát visszaadja. Esküszöm nem leszek dühös, nem fogok megharagudni, vagy ilyesmi.
Nem kérem vissza azt a húsosabb hónapok esetén 7-800 forintot, ami a tárcámban lapul. Vigyed! Szaladj, tied! De ne legyél már akkora suttyó, hogy ismeretlenként a nyakamba zúdítasz több órányi intézkedést, letiltogatást, igénylést és ezeknek a közös díját, ami jóval meghaladja a tárca, illetve a benne lévő pénz értékét. Igen, a legegyszerűbb mégis csak az volna, ha nem nyúlnál a tárcámhoz.
Miután kidühöngtem magam ezzel kapcsolatban, kipakoltam a dolgokat, amiktől már régóta nem lehet rendesen becsukni a tárcámat. A töménytelen mennyiségű kártya mellett pedig kikerült a zsebeimből még pár dolog, amik nélkül képtelen lennék kilépni az utcára.
Elképesztő mennyiségű biszbasz kell, hogy útrakeljek:
Kezdjük akkor a tárcában lévő dolgokkal: Szerencsére nekem csak egy bankkártyám van, égető lehet a kín, ha valakinek három, vagy annál több van a birtokában. Természetesen mellette a személyi, a lakcímkártya, a pontgyűjtőkártyák, mert gyerekkoromban menőnek tűnt és már nekem is lehet. Még pár igazolvány, nehogy eltűnjek a semmiben, esetleg egy jogsi, néhány névjegykártya, ha akad még, aki ilyet használ. Szükség van még egy fotóra a barátnőmről, benne van a lejárt kondibérlet, mert az emberek úgyse a dátumot nézik.
És akkor még nem beszéltünk az egyéb tárgyakról:
Kulcscsomó, rajta lehetőleg 25 és fél kulcs (igen, az egyik már 5 éve beletörött abba, aminek a kulcsa volt, de hát nem szedem le, mert... Nem és kész), természetesen nem egy, hanem helyből 5 rajta lógó csetresszel.
Szükségeltetik még egy tepsi méretű mobiltelefon, amihez jár egy fülhallgató, jobbaknál egyenesen fejhallgató.
Legyen egy külön kocsikulcs is, rajta plüsslógóval, ami zsebbel még nem volt soha kompatibilis.
És akkor, amikor mindezeket elpakoltuk, azaz jól megpakoltuk magunkat (mindenféle-fajta szempontból), akkor jusson eszünkbe hirtelen, hogy:
Hopplá, hisz én dohányzom!
Akkor nem maradhat el a cigi. Reméljük simán cigit szívsz és nem az összeszerelős fajtát, mert akkor újabb zsebek, ne adja Isten esetleg egy táska kell, pedig szinte sehova se mész. Természetesen kell egy öngyújtó, ami lássuk be, egyből kettő, mert van egy kedvenc, ami nem működik csak néha, de soha nem töltjük fel, meg van egy, amivel meg lehet gyújtani a cigit. Elmebetegebbek vihetnek magukkal csukható mobilhamutálat is.
Talán vége? Igen, mondhatjuk, bár nem rémlik, hogy van nálunk papírzsepi, ami az egyik legfontosabb kellék ebben a taknyos időben. Ugyan a szó szoros értelmében nincs nappal, csak szürkeség, meg este, azért a napszemüveg nem maradhat otthon.
Pipere szerek? Ezen a téren nem vagyok nagy szakértő.
Csodálkozunk, hogy ezerszer túrjuk át a zsebeinket? Csodálkozunk, hogy nyolcszor ellenőrizzük, minden megvan-e? Csodálkozunk, hogy elhagyunk ezt-azt? Végül is, van nálunk ez-az... Az egyszer biztos, hogy, ha ledobnának a Kalahári-sivatagba úgy, hogy csak egy fogkefe és egy tasak citrompótló van nálam, nem érnék el Bulawayoba még a ramadán előtt.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
