Különös egyéni látványvilágú film olyan humorral, ami nem jellemző a mai magyar filmgyártásban. Humorában megnevezhetném A tanún kívül például Wes Andersont is, szerintem mindenképpen egyedi film” - vélekedett a főszereplő Keresztes Tamás.
És valóban, a körülbelül 90 perces mű egyfajta tükröt állít az ötvenes évek történései elé, miközben a mindennapok problémái is megjelennek a filmben. Mit is értek ezalatt pontosan?
Például azt, hogy remek párhuzamot lehet vonni a főhős megpróbáltatásai és a mai emberek élete között. Több százan élnek együtt kisebb-nagyobb terhekkel nap, mint nap, arra várva, hogy egyszer majd valaki feloldozza őket, ahogy a filmben Lajkó is. De megjelenik a folytonos versengés is, amiben mi is élünk minden nap. Ugyanakkor fontos üzenetet is hordoz a történet: fontos, hogy figyeljünk egymásra és ne csak a győzelmet, az előbbre jutást hajhásszuk egyfolytában. Néha szükség van arra, hogy ne magunkat, hanem barátainkat, családunkat helyezzük előtérbe, még ha ez némi lemondással is jár.
Szintén egyik sarkalatos pontja a műnek a diszkrimináció. Bár ma már elvileg mindenki az esélyegyenlőségre törekszik, mégis akadnak olyanok, akik valamilyen oknál fogva háttérbe szorulnak, akár csak Lajkó a történetben, akit származása miatt nem ismertek el.
Ezek az életigazságok itt-ott humorral megspékelve jelennek meg a műben, aki szeretne tehát egy jót szórakozni, és érti a szatírákat, az keresse fel minél hamarabb a legközelebbi mozit és nézze meg a filmet.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
