Az, hogy a kötelező olvasmányok intézménye reformokért kiált, azt hiszem mindenki számára egyértelmű. De hol kéne kezdeni? Szerintem a legegyszerűbb, ha megválaszoljuk a kérdést, hogy mi a célja a kötelező olvasmányoknak. Ha lecsupaszítjuk a dolgot, akkor arra jutunk, hogy a cél nem más, minthogy a fiatalok megszeressék az olvasást, szeressenek gondolkodni dolgokon.
Alapvetően azzal, hogy kötelező olvasmányokon kívül nincs más, azt üzenjük, hogy csak és kizárólag a könyv közvetíthet értéket, adhat hozzá az ember gondolkodásmódjához. Másrészt, ha elfogadjuk a tételt, hogy vannak könyvek, amiknek az olvasására kötelezni kell az ifjúságot, mert értéket képviselnek, de ugyanezt nem tesszük meg zenékkel, vagy filmekkel kapcsolatban akkor az azt jelenti, hogy a filmek és zenék világának, ami lássuk be közelebb áll a legtöbb fiatalhoz, mint a könyvek, nincsenek hasonló tulajdonságaik.
Ami persze ostobaság
Mind egy dal, mind egy film közvetíthet olyan alap értékeket, mint amit egy kötelezővé avanzsált könyvvel szeretnének a diákoknak átadni.
Abba már bele se mennék, hogy mi van akkor, ha nem az alap értékrend, a gondolatiság kialakítása a fő cél, mert azzal már rendelkezik a diák. Olyankor csak és kizárólag a olvasáshoz való kedv megteremtése kéne, hogy irányadó legyen. Elvégre az olvasás olyan, mint a jó edzés. Az ember nem mondja bizonyos mennyiségű könyv elolvasása után, hogy köszi végeztem, én már olvasott ember vagyok. Ahogy edzésnél se nézel bele a tükörbe és közlöd, hogy akkor te most készen vagy. Ez egy hosszú folyamat, aminél nem a cél elérése a fontos, maga a tevékenység már a cél. Így van ez a zenénél és a filmnél is. Ráadásul ezeknél egy komoly akadály már le van küzdve. Nem kell megszerettetni a fiatalokkal, mert már szeretik! Ezzel persze nem a könyv helyét kell elvenni, csak érdemes rámutatni, hogy egy dal, vagy egy film is hordozhat olyan fontos mondanivalót, mint egy könyv.
Nem kell választani. Lehet egyszerre szeretni a zenéket, a filmeket és a könyveket is!
Ha felismerjük a tényt, hogy ezek a dolgok kivédhetetlenül az életünk részévé váltak, akkor miért ne használhatnánk ki az általuk nyújtott lehetőségeket a célok eléréséhez, vagyis, hogy olyan generációt neveljünk fel, akik tudnak és, ami ennél sokkal fontosabb, szeretnek gondolkodni! Attól, hogy nem vesszük figyelembe ezeket a dolgokat, vagy úgy tekintünk rájuk, mintha ördögtől valók lennének, még nem lesz így. Miért nem tekintünk rájuk egyszerű eszközként, ami megfelelő kézben remek segítség tud lenni?
Az általános műveltség fogalmát kimeríteni pusztán a könyvek világával, nem okos dolog. Az általános műveltséghez, ahhoz, hogy valaki hozzá tudjon szólni egy beszélgetéshez és legyen önálló véleménye, legalább annyira fontos a zenei és a filmes műveltség is! Azt az elképzelést pedig, hogy amikor a gyerek könyvet tart a kezében, akkor okosodik, fejlődik, amikor viszont beteszi a fülhallgatót, akkor csak lébecol, amikor meg filmet néz, simán bambul, nem is tudom hova tenni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
