A Bartók kiállításon futottam bele ebbe az eszközbe és valami hihetetlen volt! Komolyan ritkán lelkesedem ennyire bármiért is, de ez most megéri a rengeteg felkiáltójelet!
Alapvetően csodálatos, hogy a kiállítás interaktivitása nem merül ki abban, hogy fejhallgatók lógnak a falon. Tényleg mindent ki lehetett próbálni. Külön élmény ez annak, akit már nem egyszer megszóltak, mert túl közelről szemlélt egy műalkotást. Kifejezetten bűnös élmény, hogy (bár tudod, hogy szabad) megfogsz valamit, majd rásandítasz az őrre, aki nem szól semmit, sőt! Mosolyogva közli, hogy szívesen segít, ha valaminek nem értjük a működését.
Kifejezetten perverz élmény, a szó legjobb értelmében
A tapogatás/kipróbálás engedélyének teljes tudatában léptem abba a terembe, ahol ez a számomra eddig ismeretlen, de nagyon tapogatnivaló eszköz állt. Egyből tudtam, hogy ki kell próbálnom.
Először csak maga a próba. Papír a helyére és lökdössük, hátha valami jópofa dolog kerekedik ki belőle. Aztán két abszolút elpazarolt lap után, az ember elkezdett gondolkodni és előre eltervezett módon lökte meg a karokat. Esküszöm ennél jobb játék nincs a világon.
Amikor kellően kiszórakoztam magam, vettem a fáradtságot, hogy a leírást és a működési elvet is elolvassam. Erről van szó:
Maga a készülék egy mechanikus, automata rajzgép a 19. századból: a gép lényege az, hogy a kétféle irányú mozgást végző ingák, a hozzájuk erősített papír és toll közös mozgásának eredményeként szabályos, geometrikus ábrák rajzolatát hozzák létre. Ahogy egy hangköz esetén két hang, vagyis két rezgés egyszerre szólal meg, létrehozva egy közös hangzást, úgy a harmonográf a kétféle rezgőmozgás egyesítésével eredményez egy közös rajzot.
Fergeteges volt a cucc. Ha lett volna még időnk, biztosan elhasználom az összes odakészített papírlapot. És, ami külön öröm, hogy hazaérve megmutattam édesapámnak az eszközt, aki egyből kimondta azt, ami nekem is a fejemben volt egészen hazáig: Építsünk egy ilyet!
Egyébként ez az oka annak is, hogy ennyi idő elteltével írok a cuccról. Felkerült a bakancslistára, gondoltam mennyi pluszt ad a cikknek, ha nem csak bemutatom, hogy milyen volt, hanem pár hónap alatt megépítem a sajátomat és azt is csatolom. Természetesen, mint a legtöbb ilyen kezdeti lelkesedésből fakadó ötletem, ez sem készült el, de egyszer meglesz, kihúzom a listáról és felteszem ide. Egyszer.