Mindenkivel előfordult már, hogy apróbb kellemetlenségek érték vonatozás közben, de talán nem okozott akkora traumát, hogy egy csillapíthatatlan félelem alakult volna ki. Az emberiség fejlődésével, az újabb és újabb modern eszközök megjelenésével új betegségek is kialakultak. A legkülönbözőbb és első hallásra legröhejesebb fóbiák igenis valósak. Most nevetsz… de vegyünk szemügyre párat részletesebben. Csak nehogy magadra ismerj!
ABEMORAPHOBIA – félelem, hogy túlmegyünk a megállónkon
A szó az „aberro” vagyis tévútra jutott és a „mora” szóból ered, ami késlekedést jelent. Időszakos fóbia, amit a legtöbb orvos lekezel és egy egyszerű hátfájáshoz hasonlít, ami idővel elmúlik. A legtöbb embernél ez akkor jelentkezik, amikor fáradtan utazik hazafelé a metrón vagy éppen a buszon. Ilyenkor a legjobbakkal is megesik, hogy elszunyókálnak a zötyögő járművön. Majd amikor megáll, hirtelen felriad és zavarában esetleg le is száll. Ezen élmények alapján alakulhat ki egyfajta félelem, amit egyes esetekben erős émelygés kísér, továbbá az állandó ajtó mellett ácsorgás, vagy hirtelen odasietés övez.
Ha jobban megfigyeljük a budapesti tömegközlekedési szokásokat, akkor észrevehetjük, hogy kialakult egy alfaja ennek a betegségnek, amit én csak szőlőszem-effektusnak hívok. Ez tulajdonképpen abban merül ki, hogy a fővárosiak jelentős része, valamilyen megmagyarázhatatlan okból szőlőszemnek képzeli magát és elnyomhatatlan vágyat érez aziránt, hogy társaival, mintegy fürtöt alkotva csüngjenek az ajtó előtti kapaszkodón. Természetesen nem szállnak le, ellenben gátolják a többi szőlőszem csatlakozását az áhított fürthöz.
AQUADORMOPHOBIA – félelem attól, hogy a vonaton alvás közben kicsordul a nyálunk
Ez a fóbia a „dormio”, azaz aludni és az „aqua”, azaz ez esetben a zavarba ejtő hosszúságú nyálcsík szóból tevődik össze. Ez egy különösen kegyetlen „betegség”, hiszen nem lehet megelőzni, hacsak azzal nem, hogy bármi áron is, de ébren maradunk az utazás során. Ez a gyötrelmes betegség főként a 45-54 közötti, túlsúlyos férfiakat támadja meg, délután 5 és 6 között, elsősorban a munkából hazafelé tartókat az elővárosi vonatokon.
Létezik azonban egy kevésbé ismert válfaja is, az úgynevezett „alter aquadormophobia” amikor az illető attól fél, hogy felébredve azon veszi észre magát, hogy feje, a mellette ülő vállán landolt, így annak az ingjét (is) összenyálazva.
ROTATHECAPHOBIA – félelem a gurulós bőröndöktől
Ebben a fóbiában szenvedőket két csoportra lehet osztani, mégpedig annak függvényében, hogy milyen típusú gurulós bőröndtől félnek. A „rotathecaphobia prima” alkotja a nagyobb csoportot, ami egész egyszerűen abban merül ki, hogy félünk azon bőröndöktől, amiket a gazdájuk maguk után húz, ezáltal, plusz egy egész méterrel meghosszabítva a hátsó személyes terüket. Ez az egy méter halálos fenyegetést jelent a fóbiában szenvedőknek. Hatalmasat lehet az ilyen eszközökben esni, továbbá olyan emberfeletti képességgel bírnak, hogy képtelenség földi halandónak kikerülnie.
A másik csoport a „rotathecaphobia second” sokkal összetettebb és alternatívabb faja a fóbiának. Ezen csoportba tartozók a szánalmasan kicsi céges bőröndöktől rettegnek. Az első tünetek először a vasútállomásokon, illetve reptereken jelentkezhetnek, míg az első csoportba tartozó betegnél egy forgalmas, turistákkal borított utcán kezdődik a gyötrelem.
Manapság úgy gondolják az orvosok, hogy mindkét válfaj gyógyítható, sőt már a „clamsaccophobia oscillaia”-ra – a lengő hátizsákoktól való félelemre is találtak megoldást.
