Rengeteg gyerekkel kegyetlenkednek sulis évei alatt diáktársai. Mi most maradunk a csak verbális agressziónál, bár tudjuk, ezek néha a fizikai bántalmazásig is fajulnak. Egyik esetben sem szokás a felnőtteknek szólni - félnek diáktársaik retorziójától - akik ezért nem is tudják mi történik a hátuk mögött.
A suli öltözőjében történt a dolog. Épp öltöztem, amikor az egyik osztálytársam bejött és nekiállt beszólogatni. Csicskának hívott, és olyanokat mondott, hogy én úgysem fogok magamnak pasit találni. A többiek csak nevettek, vagy félre néztek, senki sem állt ki mellettem. Pár perc múlva úgy viselkedtek, mintha meg sem történt volna az egész. Én meg egész nap azon küszködtem, hogy ne bőgjem el magam
- meséli Dóri.
Ma is ugyanúgy csinálják
Az iskolákban most is úgy pécézik ki maguknak az áldozatokat a diákok, mint régen. Legszívesebben a legfélénkebb, legvédtelenebb emberrel "szemétkednek", aki úgysem fog visszaszólni. Persze néhány dolog modernizálódott. Ma már nem azt nézik, hogy kinek drágább a töltőtolla, hanem azt, hogy kinek drágább a mobilja. Azért viszont ma már nem szólogatnak be, ha valaki stréber.
Vagyis a fő ok: az elfogadott stílustól való eltérés. Ciki, ha valakinek turkálós a ruhája, vagy ha a telefonja még nem okos. A klasszikusok közül megmaradt túlsúlyosság, a szemüveg viszont már lehet akár menő is - képesek akár üveg nélküli kereteket is hordani. Könnyű prédává válik az is, akinek nincs túl sok barátja, nem tartozik a "menők" bandájába.
Egyszer egy új, mintás sálban mentem az iskolába. Ahogy beléptem a terembe, nekiálltak sugdolózni és kuncogni néhányan. Egyből tudtam, hogy rólam beszélnek, csak azt nem, hogy miért. Mint később kiderült, a sálamat találták túl "buzisnak". Annyira bántott a dolog, hogy visszatértem inkább az egyszínű, fekete darabokhoz, és a mintásat azóta sem vettem magamra
- osztotta meg Peti.A leggyakrabban a homoszexualitásra utaló szitokszavakat használják
A zenei ízlésével is gyorsan célkeresztet festhet a hátára egy mai fiatal, főleg a fiúk. Ciki, ha "lányos" dalokat hallgatnak.
Legtöbbször lebuzizzák, vagy köcsögnek hívják azt, aki mondjuk Ariana Grandét hallgat. Minden korosztálynak megvannak a maga "menő" zenészei, számai, és gáz, ha valaki olyat hallgat, ami nem tetszik a többieknek.
Cyberbullying
Az utóbbi években egyre jobban elterjedt itthon is az amerikaiak által "cyberbullying"-nak keresztelt jelenség. A zaklatás már nem csak az iskolában, szemtől szemben, hanem az interneten is, legfőképp a Facebookon zajlik. Ez eljuthat egészen odáig, hogy öngyilkos lesz a kipécézett fiatal.
Egy ismerős lányt egy "fake" profillal csábítottak el. Internetről lelopott képekből csináltak maguknak egy fiú profilt, a nevében szépeket írtak neki. Az első megbeszélt randin aztán csak a lány jelent meg, másnap pedig az egész iskolában arról pletykáltak, hogy mekkorát koppant a csaj.
Maffiafilmekből vett módszerek
Az iskolákban igazi harctérnek számítanak a mosdók és az öltözők, hiszen ezek a helységek elég elzártak, és a tanárok is csak nagy ritkán néznek be ide. Közkedvelt megalázási módszer például a másik fejét a vécébe nyomni. Ilyenkor persze gyakran megfenyegetik az áldozatot, mondván, megverik, ha bárkinek is szól.
De máshogy is feltalálják magukat a mosdóban:
Az egyik fülkében végeztem a dolgomat, amikor hallottam egy kattanást, aztán a röhögést. Gyorsan öblítettem és megpróbáltam kimenni, de nem tudtam. Valaki kívülről bezárta az ajtót. Nekiálltam dörömbölni, és kiáltozni, hogy engedjenek ki, de csak annyit hallottam, ahogy röhögés közben elfutottak onnan. Szerencsére volt annyi hely a padló és az ajtó között, hogy ki tudtam préselni magam. Még mindig kiráz a hideg, amikor arra gondolok, ahogy a koszos padlón csúsztam...
- mesélte Tomi.Ezért sem nem mernek beszélni a bántalmazottak a felnőtteknek arról, hogy mi történik velük. Szerintük a külső beavatkozás csak olaj lenne a tűzre, és inkább elviselik ugyanazokat a húzásokat, minthogy megkockáztassák, hogy durvább dolgokat kezdjenek el csinálni velük.
Különbség van a vidéki és a nagyvárosi kiközösítés között
A vidéki, többnyire kisebb iskolákban nem annyira az öltözködés, és a pénz, hanem a szociális ranglétrán elfoglalt hely számít. Gyakrabban közösítenek ki olyanokat, akiknek nincs sok barátja és magába zárkózik. Nagyobb városokban már ciki, ha valaki a kínaiból öltözködik, vagy ha olyan ruhája van, amit a Tesco-ban vett.
Eltérés van a középiskoláknál a gimnáziumok és a szakközépiskolák között. A gimnáziumokban jelentősen kisebb mértékben zajlik a kiközösítés, ott összetartóbbak az osztályok. A szakközepekben viszont durvábban zaklatják egymást a fiatalok, és gyakrabban fajulnak verekedésig a dolgok.
Nem ők tehetnek róla
A zaklatást elszenvedők úgy írják le az érzést, amikor valaki beszólogat nekik az iskola folyosóin, mint egy ütést a mellkasukon. Összerándul a gyomruk, lefagynak, nem tudják hogy kezeljék a helyzetet. Ahogy egyikük mondta:
a sértés az egyik fülükön bemegy, de a másikon nem jön ki
. A megjegyzések megragadnak a fejükben, és egész nap újra és újra lejátsszák magukban, miközben azt kérdezik:mit tettem azért hogy ezt érdemeljem?
A válasz pedig kegyetlen: semmit. Az emberek nem azért gonoszkodnak a társaikkal, mert ők tettek érte. Nem azért nevetnek ki valakit, mert viccesnek találják, ahogy kinéznek, vagy ahogy öltözködnek, hanem azért, mert ők is problémákkal szembesülnek, és így vezetik le a felgyülemlett stresszt.
Az iskola után jobbra fordul a helyzet
Akik ilyet átéltek, azok egytől egyig megegyeznek abban, hogy miután kikerültek az iskolából, a heccelés egyszerre megszűnt. A felnőttek körében, a munkahelyen, vagy az egyetemeken ez a jelenség szinte nem is létezik.
Az internet tele van "sikersztorikkal" olyan emberekről, akik többre vitték, mint azok, akik zaklatták őket. Nem ritkák az olyan esetek sem, amikor több évvel a ballagás után kér bocsánatot a heccelésért az elkövető.
Kérdéses, hogy ennyi idő után van-e értelme a bocsánatkérésnek, de megnyugvás a bántottaknak a tudat, hogy nekik volt igazuk, és ők mégis sokat érnek.
