Azoknak, akik legalább egy részt láttak a magyarul Szívek szállodája néven futó sorozatból talán nem igényel hosszas magyarázatot a kísérlet lényege. De ha valaki mégsem ismerné Lorelai-t és Rory-t, akkor hozzá kell tennem: előrehaladott koffeinfüggőség az, amivel leginkább jellemezhetnénk őket. Mivel egyébként is jó úton haladok afelé, hogy az ereimben kávé folyjon, úgy döntöttem, kipróbálom egy hétig a Gilmore-rutint.
1. nap
Azt már a kísérletezés elején tudtam, hogy 100 százalékban nem fogom tudni teljesíteni a küldetést. Hogy miért? Azon kívül, hogy Gilmore-ék a napi 4-5(-6) adagnál nem adják lejjebb, látszólag mindezt tej és egyéb adalékanyag nélkül, néha hidegen, teszik. És bár a tejről hajlandó vagyok lemondani, ugyanezt a mézről nem mondhatom el.
Naivan azt gondoltam, hogy majd óramű pontossággal feljegyzek minden elfogyasztott adagot – hát nem így lett. Illetve az első nap első két kávéját felfirkantottam naptáramba, így annyi biztos, hogy 7:30-kor és 11:00-kor lecsúszott egy bögre koffein. Ami ezután történt, azért már nem vállalok felelősséget. Egy biztos: napi néggyel indítottam, volt közte csaló tejes verzió is, és mivel ez amúgy sem volt sokkal több az átlagos napi bevitelnél, nem éreztem különösebb szívdobbanást.
2. nap
Az előző naphoz hasonlóan itt is eljutottam addig, hogy a szokásos 7:30-ast és a kicsit megcsúszott délit feljegyezzem, de ezután felelőtlenül öntöttem magamba a kávét. Kipróbáltam a feketét, ittam csak mézeset és esti lazításként lecsúszott egy habos-tejes verzió is. A napi bevitel ötre emelkedett, de ennek ellenére úgy aludtam, mint a bunda.
3. nap
A második nap után beállítottam a szervezetem a napi ötre, így ezt az új, mégis jól bevált rutint követtem a következő napokban is. Négyig simán eljutottam, de bevallom az utolsót csak azért ittam meg, hogy igazán hiteles legyek. Talán mivel amúgy sem alszom sokat, vagy, talán mert egyébként is kávézok és már nincs rám hatással, a harmadik napon úgy éreztem, ha még egy bögrével meg kell innom, rögtön elalszom.
4. nap
Hősiesen öntöm magamba a koffeint, azért a kezdetekhez tartva magam néha becsúszik egy lazább latte is. Beadandó írós nap áll előttem, szóval előre érzem, hogy nem lesz baj a mennyiséggel. Alig kezdődött el a délután és az első háromról még szinte meg is feledkeztem. Próbálom nem ráhozni a frászt az otthoniakra, így szép csendben főzöm le a napi ötödiket.
5. nap
Szerencsére otthon mindig akad valaki, aki vevő egy csésze kávéra, így a vasárnap remek alkalom a kísérletezésre. Pihenő, regenerálódás vagy csalás volt-e nem tudom, de ezen a napon csak négy kávét ittam, aminek eredményeképp már a vonaton jót bóbiskoltam.
6. nap
Korán kell kelni, ez már alapból jó ok a kávézásra. Jól megpakolom a szűrőt, szerintem dupla adagot sikerül szimpla adag vízhez tennem, de nem baj, legalább felébredek. Két óra között egy jó latte és így tovább. Visszaálltam a napi ötre és körülbelül 22:30-kor sikerül is bealudnom a gép előtt. A hatodikat nem vállalom be, inkább nézek valami sorozatot és lefekszem aludni.
7. nap
Gondoltam az utolsó nap megmutatom, hogy tudok én legény lenni a gáton és felteszem a koronát a kísérletre egy napi hatodikkal. Energiát ugyan nem, csak elégedettséget adott a ki tudja hány liter kávé, de boldogan szürcsölöm az utolsó feketét, tudva, hogy holnap már nyugodt szívvel ronthatom el tejjel és mézzel.
Egy hét után most már tényleg kimondhatom, hogy megtapasztaltam a Gilmore létet. A pizza és kínai túladagoláshoz még kicsinek érzem magam, talán jövőre, addig gyűjtök egy kis erőt. Annyi biztos, hogy élveztem ezt a hét napot, a szívem a helyén maradt és azt hiszem nyugodtabban aludtam, mint valaha. Azért a bevált napi három, vizsgaidőszakban négy, adagról nem állok át végleg a Gilmore-mennyiségre, de legalább tudom, hogy ez sem lehetetlen küldetés.
