Szerencsésnek mondhatom magam, mert én az első héten már végeztem az írásbelikkel. Csütörtök volt az utolsó nap, mert a választott tantárgyat, esetemben az informatikát, tavaly már megcsináltam. Áldom az eget, hogy nem idén kell azt is megcsinálnom, mert akkor még mindig éjjel-nappal a hajamat tépném az idegességtől.
Már az első tanórák óta minden tanár az érettségivel nyaggatott minket. Négy évig ez volt a téma minden órán a suliban. Matekórán rengetegszer hallottam a tanár úrtól, hogy erre nagyon koncentráljunk, mert az érettségin gyakran előfordul. De milyen jó, hogy mondta! A lényeg, hogy én nagyon stresszeltem az érettségi miatt nem csak idén, tavaly is. Nem bírtam aludni, enni, éjszakánként felriadtam és láttam saját magam, ahogy ülök, a töri esszék felett és csak nézek körbe a teremben. Ezért egész áprilisban éjjelente is a wikipédiát olvasgattam és az álmaimban is visszaköszönt a töri. De ennek ellenére minden jövőben érettségizőnek üzenem, hogy a középszintű vizsgák sokkal könnyebbek, mint amire számítotok és ott, abban a pillanatban jobban fog menni, mint az otthon oldogatott feladatsorok. Az emeltek húzósak, de nem lehetetlenek.
Az én érettségi hetem így nézett ki:
1. nap, hétfő: Magyar nyelv és irodalom
Voltam olyan bátor, hogy magyarból bevállaltam az emeltet. Nem mondom, hogy kár volt, de végig az járt a fejemben reggel 8-tól délig, hogy mi a fenéért vagyok én itt. Előző este nem nagyon éreztem, hogy másnap fontos nap lenne. Pont olyan volt, mint egy átlagos vasárnap. Pontosan ugyanúgy küzdöttem az ellen, hogy tanuljak és átnézzem az anyagot. Igazából kár is lett volna, semmit nem segített az írásbeliben.
Reggel, amikor beültem a kocsiba nagyon ideges voltam és tudtam, hogy az egész jövőm ezen múlik. Egy jó tanács, erre sose gondoljatok előtte, mert nem tudtok majd koncentrálni a feladatokra, és rengeteg időt fogtok veszíteni. Sajnos én is így voltam. Körülbelül még egy teljes óráig pánikoltam, hogy egy feladatot se tudok majd megcsinálni. Aztán jöttek a csokik, és nekiálltam. A műveltségi rész nem lett túl fényes, de amiben bíztam, hogy menni fognak, azok a szövegalkotási feladatok voltak. Teljesen elengedtem a fantáziámat, már nem stresszeltem és sikerült úgy megírnom, hogy utána a telefonba anyának azt tudtam mondani, hogy jól sikerült.
2. nap kedd: Matematika
Teljesen nyugodt voltam. Örültem, hogy 11-re már vége is, és egész délután tanulhatok törit. Juhé.A matek teljesen laza volt, nem lepődtem meg a feladatokon sem. Gondoltam, hogy sok kombinatorikai feladat lesz, az órán is ezeket gyakoroltuk. Viszont pár feladatnál a józan paraszti ész is előkerült, mert nincs mindenre képlet a függvénytáblázatban. Ez lehet csak velem volt így, de amikor ismerős feladattal találkoztam, végig hallottam matektanárom hangját a fejemben hogy mit hogyan oldjak meg. Hallottam, ahogy megdorgálja az osztályt, hogy már megint nem tudtunk a képletbe helyettesíteni, ezért most nem is rontottam el.
3. nap szerda: Történelem
Ettől féltem a legjobban egész évben. Történelemből is emelt szintű vizsgára jelentkeztem a mai napig nem értem milyen indíttatásból. Nem könnyítette meg a helyzetem, hogy idegen iskolában kellett írnom, idegen felügyelőtanárokkal. Mindegy, túléltem. Bár itt is végig az járt a fejemben miért vagyok itt, azért tudtam koncentrálni. Nehezek voltak a feladatok számomra, de olyan lett amilyenre számítottam.
Az első résznél azon gondolkoztam, hogy ha nálam lenne a telefonom, akkor se tudnék 4 pontnál többet kicsalni. Szóval eléggé leizzadtam. A második rész sem volt könnyű, ahol 2db hosszú és 2db rövid esszét kellett megírni. Számomra a legnehezebb az volt, hogy kiválasszam, melyikekről tudnék sokat, összefüggően írni. Ezután a maradék időmben írtam, ami eszembe jutott a témákkal kapcsolatban. Nem mondanám, hogy ez lett életem legnagyobb alkotása, írtam már jobb esszéket, de végül csak sikerült valahogy.
4. nap csütörtök: Angol
Az utolsó megpróbáltatásomra csütörtökön került sor, a teljes kimerülés határán. Talán erre készültem a legtöbbet a középiskolai évek alatt és a sulin kívül is bőven foglalkoztam vele. Rengeteget jártam nyelviskolába, tanárokhoz, próbáltam angolul nézni a filmeket. Bejött! Mind a 4 írásbeli közül az angol ment a legsimábban. Szerencsém volt az első szövegértési feladatsorban, mert az egyik szöveg idén ősszel volt hír. Oroszországban 2 kisfiú szökött meg az óvodából, hogy luxusautót vásárolhassanak. A nyelvhelyességi rész nem volt könnyű, de erre számítottam. A hallgatás teljesen érthető volt, hasznát vettem a rengeteg angol nyelvű sorozatnak és YouTube videónak. Végül a levélírás sem okozott komolyabb problémát.
Így, jó pár nap elteltével végre meg mertem nézni a megoldókulcsokat is és azt kell, hogy mondjam: jóval gyengébb eredményre számítottam. Ennek ellenére, úgy gondolom jól tettem, hogy nem azonnal aznap néztem meg őket, mert így legalább nem agyaltam annyit a tényleg elrontott feladatokon.
Visszagondolva, nem kell annyira tartania az érettségitől azoknak, akik 4 évig rendszeresen tanultak, és az utolsó évben is időben elkezdenek ismételni.
Szóval hajrá mindazoknak, akik még előtte állnak, és kitartást minden sorstársamnak, akikre még várnak a szóbelik.
