Nagyszülőnél voltunk és sötétben kellett hazajönni. A záróvonalak hiányába most nem mennék bele, bár nem ártana. Mindegy. Ilyenkor mindig erősödik bennem a gondolat, hogy utálom a magukat jó sofőrnek gondoló barmokat, akik az előttük lévő autó seggében óhajtanak utazni. A féktávolságot nem véletlenül találták fel, van annak gyakorlati haszna.
De még, ha el is engedem a tényt, hogy ez így veszélyes, akkor is marad bennem nem kevés undor az ilyen sofőrökkel szemben. Főleg, amikor este annyira közel jön, hogy a reflektora fényénél már gyakorlatilag olvasni is tudnék és kikukkantgat mögüled, elegáns, kormányrángató mozdulattal.
Türelmetlen, idegbeteg vezetés az ilyen
Az ilyen embereket nem tartom jó sofőrnek. Tempósan, jó ritmussal vezetni lehet úgy is, hogy a melletted ülő előtt nem pereg le az élete. Amúgy utálom a sztereotípiákat, de tény, hogy az ilyen autóvezetők többsége férfi. Nem tudom, hogy ez valami alfahím dolog, vagy egyszerűen csak túl sok autóversenyt néztek az illetők, de nem kéne belőle sportot űzni.
Ha valaki autóversenyezni szeretne, hajrá. De az emberek többsége, köszönet és hála érte, közlekedni szeret, amihez sajnos elengedhetetlen a többi ember, akikre oda kell figyelni, akikkel együtt lehet egy tempós, biztonságos és számomra "menő" forgalmat bonyolítani.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
