Nem mintha a természetben hatalmas hasznát vennék ennek a képességnek, de valóban, a méhek meg tudják tanítani egymást arra, hogy egy pici labdácskát hogyan juttassanak el egy adott célpontba.
Korábbi kutatások bebizonyították, hogy a méhek képesek új dolgokat megtanulni és továbbadni egymásnak az elsajátított képességet, de ezeket inkább olyan területeken vizsgálták, ami számukra élettanilag fontos. A londoni Queen Mary egyetem kutatói gondolkoztak el azon, hogy vajon működik-e ez akkor is, ha a túlélés szempontjából haszontalan tevékenységről van szó.
A tudósok egy kör alakú pályát állítottak fel egy lyukkal a közepén. 3 féle esetet vizsgáltak meg. Az első, amikor a még beavatatlan méhek megfigyelték, ahogy a képzett méh elvégzi a feladatot és ezért jutalmat kap (szacharóz oldatot). A második esetben egy demonstrátor mutatta be a feladatot, a harmadik jelenetben pedig nem kaptak semmilyen utasítást és így kellett megoldaniuk a problémát.
Ebből a kísérletből kiderült, hogy nem csak akkor szorgoskodnak, amikor számukra jelentős dologról, például gyűjtögetésről van szó, hanem egy irreleváns dolgot is buzgó módon sajátítanak el. Az egymásba fektetett bizalmat pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azok a méhek teljesítettek a legjobban, akik egy beavatott társukat figyeltek meg. Sőt mi több, előfordult, hogy ügyesebbek voltak, mint „edzőik”: más módszert találtak ki, így gyorsabban juttatták el a golyót a célba. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelő méhecskék nem csak simán lekoppintották, hanem javították azt, amit láttak.
Habár a focizás valószínűleg csak hobbi marad a méhecskék számára, a kutatás bebizonyította, hogy rugalmasak új dolgok elsajátítására.
