Mi mindenre jó a telekocsi szolgáltatás, nem is gondolná az ember. Ha egy bő évvel ezelőtt nem adom a fejem arra, hogy ismeretlen emberekkel osszam meg az autómat Bécs-Szombathely távon, akkor nem ismerem meg Petit. Párszor velem jött haza Szombathelyre itt kezdődött a mi ismertségünk és már akkor egyértelmű volt számomra, hogy korosztályának nem tipikus tagja. Gondolkodó, nyitott, érzékeny és tehetséges. Most pedig új fejezet kezdődött az alkotói korszakában. A rövid interjú után nálunk hallgathatjátok meg először a „Régi barátok” című dalát.
Ezt a dalt saját neveddel jegyzed, mi történt Teoval?
Valamivel több, mint egy hónapja jelentettem be, hogy feloszlatom a Teo formációt. Úgy éreztem a dalok beragadtak a magyar alternatív zene átláthatatlan ködjébe, amiben nem tudnak kibontakozni. Elvont képek és sematikák, populáris dallamokkal. Erről szól ma az underground, megy a verseny, ki tud alterabb lenni. Valahol a Teo is ez volt és úgy éreztem ez a megfelelési kényszer korlátozza a szabadságomat az alkotásban, ezért borítottam az eddig asztalra pakoltakat és saját nevemet felvállalva járom az ismeretlent. Ebből a ciklusból csupán egyet hagytam életben: az "Utána" című dalra forgatott videoklipp továbbra is látható a legnagyobb videomegosztó csatornán.
Eddig sem álltál be a mainstream sorba, most sem teszed. Egy feltörekvő művész számára nem biztos, hogy ez a legkönnyebb út. Járható ez egyáltalán?
Az embernek fel kell tennie a kérdést magának, mi szeretne lenni, mit szeretne elérni. Felkapott-felfújt, üres-celeb, boldogtalan-gazdag, vagy őszinte, a valódi értékeket büszkén felvállaló, sokszor anyagiakkal küzdő, de hiteles zenész. Hogyha az elsők közül felsoroltakat választja valaki, elárulom, könnyű dolga van, vagy legalábbis könnyebb. Pár éve jártam a Class Fm-nél, ahol meghallgatták a dalaimat és javasolták, hogy egyszerűen lopjak külföldről, feküdjek fel az aktualitás hullámjaira és sodródjak a szemvillantás alatt váltakozó trendek között és működni fog. Nem hiszem el, ha nem a két szemembe mondják. Hogyha ezt választom, ma egy mindenki által ismert, majd rövid éveken belül a süllyesztőbe vesző tucatelőadó lehetnék. Szép jövőkép ugye? Nem hajt a vadkapitalizmus szele, nem motivál a pénz vagy a hírnév, azt megtartom azoknak, akik minőségtelen hazug életre vágynak, arany köntösbe bújtatva.
"Régi barátok" stílusát tekintve is eltér az eddigiektől, még inkább underground, mint az előzőek. Ez lesz a meghatározó Solymosi Péter hangzás?
Az undergroundot érdemes tisztába tenni, mit is jelent itthon. Sokan úgy értelmezik, hogy underground az, amit lejátszik a Petőfi. De a Petőfi sajnos lejátsza a Wellhello-t is, és a hallgatóik egyből már Petőfi népe a reklám szerint, tehát maga a kultúra (hogyha továbbgörgetjük a feltevést). Én így nem vagyok underground, de külföldi értelembe véve igen. Ez a dal elrugaszkodik minden zenei sémától, aminek ha az előadó nem felel meg, egész egyszerűen nem játsza le a rádió -szerencsére ezzel a gondolattal már megbarátkoztam- (mosolyog). A hangzást a lehető legjobban a sajátomnak érzem, ugyanis most fordult elő először a zenei munkásságomban, hogy az összes hangszert én játszottam fel, így olyan lett, amilyet már előtte megálmodtam. Ehhez hozzásegített még a Sümegen elrejtett stúdió remek atmoszférája, rozékönnyű hangulata és szakmaisága is, ahol igazán kibontakozhatok. Úgy érzem megtaláltam a saját utamat, amit már 10 éve kerestem.
Meghallgatva a dalt az első két szó ami eszembe jut: fájdalom és csalódottság. Egy évet Pesten töltöttél, de ott hagytad a "lehetőségek városát". Csalódtál?
A dal azokról a régi barátokról szól, akikkel régen jóban voltam, kellemes volt a társaságuk, valami emlék összeköt minket ma is, de idővel ezek a kapcsolatok valamilyen okokból beszürkültek, kifakultak vagy elfelejtődtek. Ezt az állapotot adaptálja a dal. Egyébként érdekes, hogy a dalt összekötöd Budapesttel, mert ráhibáztál valamire. Ott írtam meg az első olyan számokat, amiket fontosnak éreztem akkor, és ma a zeném alapját képezik. Amikor úgy döntöttem, hogy Szombathelyről a fővárosba költözöm, a szemem előtt az lebegett, hogy szeretném végigkoncertezni a várost egy akuszitkus gitárral a hangulatos kocsmákban. Ezzel az az egy bökkenő volt, hogy akkor dobtam kukába a dalok nagy részét, hogy újakat írhassak, a jelenlegi formában. Utólag rájöttem, mi volt az ottlétem értelme: Szombathely az életem egyik fontos részét tölti be, mint város. Ide jártam gimnáziumba, itt éltem meg a tinédzserkorom legjavát, itt kezdtem el igazán foglalkozni az érzéseimmel és terelni magamat egy jobb élet felé. Ebből fél évtized után Pest robbantott ki, és mutatta meg a hiányát, azt az űrt, amit a nemléte képez. Azt a majdnem egy albumnyi dalt, amit ott írtam, csak az ott töltött időnek és válságainak köszönhetek, amit nem váltott ki volna más belőlem. Ami azt illeti, ez boldoggá tesz.
Mik a terveid? Klipp? Koncert? Esetleg verses kötet? Hisz az Ébredők viadala blog is a Te nevedhez köthető, ahol verseidet osztod meg a nagyközönséggel.
Hogyha minden jól halad, ősszel szeretnék egy koncerttel egybekötött verskeskötet bemutatót, ami az elmúlt időszakot prezentálja. Dalt írni úgy sem tudok mindig, ilyenkor törnek elő belőlem azok a versek, amik bennem voltak, de dalként nem tudtam őket megvalósítani, vagy egyszerűen csak versnek születtek. Remélem tetszik a "Régi barátok" című dal és átad egy darabot abból a világból, ami bennem zajlik.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
