130 kilométer és sok-sok év lemaradás. Ennyi a különbség. Érintettségemet félre téve próbálok beszámolni arról, mit is jelent ez.
Először is szeretném leszögezni, hogy igen, tisztában vagyok azzal, hogy arról az Ausztriáról beszélünk, ahol Conchita Wurst nemzeti kincs, ahol kordonok nélkül zajlik a Pride-hét, ahol adventkor szivárvány színű karácsonyi vásárt is rendeznek. Nem feledem azt sem, hogy Bécs egy kozmopolita főváros.
Egészen véletlenül, a Facebook böngészése közben bukkantam rá a következő új/friss bécsi celebre, Mia Sohóra. A neve nekem is körülbelül ennyit mond, mint nektek. Nem is a neve az érdekes, sokkal inkább az attitűdje, valamint az, hogy ő a fényben él, mert Bécsben nem kellemetlen az általa vállalt travi/genderqueer megjelenése. Sokkal inkább az ellenkezője igaz: menő, laza, Uram bocsá' majdnem hogy sikk.
Nézegetve eddig még nem túl sok tartalommal feltöltött friss Facebook-oldalát, ahol Mia magát "Partygirl based in Vienna" jelzővel illet, szembesültem azzal, mennyire más a helyzet itt, mint kis városunkban, Szombathelyen, vagy Magyarország bármely városában. Igen, igen, azt is tudom, hogy nem szabad Bécs és Szombathely között párhuzamot vonni: na de mégis!
A magát tehát nyíltan vállaló Mia része a bécsi társasági és éjszakai életnek. Klubok, rendezvények meghívott vendége, ahol mindösszesen megjelenését adja.
Ezek nem kizárólag LMBT (Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek)kötődésű helyek, vagy partik, csupán a szervezők egy-egy ilyen meghívott vendéggel jelzik elkötelezettségüket a nyitottság és elfogadás mellett. Ha ez még nem lenne elég, Mia az egyik reklám arca Bécs legnagyobb gyors autókölcsönzőjének a Car2go-nak.
Ezzel szemben mivel jár ma Magyarországon,vagy akár Szombathelyen a fényben járni? Gyomor görcs, bizonytalanság, kirekesztés nap mint nap.
Itt most elmondanám néhány tapasztalatomat, amelyekről azt gondolom, nem csak az én életem részei, hanem minden olyan ember találkozott már ilyen, vagy ehhez hasonló szituációval akik valamiben különböznek az átlagtól.
Többször fordult elő velem, hogy bizonyos társasági eseményekre (születésnap, céges buli, egyszerű baráti összejövetel, karácsonyi parti, stb.) azért nem kaptam meghívást - mint később az bebizonyosodott - mert kellemetlennek véltek vállalt másságom, vagy épp attól tartottak, hogy az összegyűlt társaság egy része nem tudja kezelni a helyzetet.
Ennél sokkal cikibbnek érzem azt, hogy amikor például én szervezek egy baráti összejövetelt a kiválasztott helyszín e-mailes, vagy telefonos megkeresésekor minden esetben ki kell arra térnem, hogy a hely profiljába belefér-e, vállalható-e az, amit én képviselek.
Mindez igaz abban az évben amikor a VMA Awards-on Miley Cyrus harminc RuPaul's Drag Race transzvesztitával lépett színdarab, amikor Laverne Cox egyike a legmenőbb sorozat sztároknak.
Természetesen tisztában vagyok, illetve vagyunk azzal, hogy a mai magyar helyzetben egy nem specifikusan meleg helynek - ha ugyanazt vállalná, mint amit Mia Soho esetében láthatunk Ausztriában - hatalmas kockázattal, esetleges közönségvesztéssel járna.
Ezeknek a negatív dolgoknak tükrében sem szabad elmenni amellett a tény mellet sem, hogy Szombathely is rendelkezik egy-két olyan hellyel, amik ötösre vizsgáztak toleranciából. Ami nagyon szuper, ha a tolerancia szót pozitívan értelmezzük és nem a negatív oldalról közelítjük meg.
A világban elindult változásokból talán valamennyi hozzánk is elér. Az egyik legjobb példa erre, hogy ezeket a sorokat ezen az oldalon olvashatjátok.
Hosszú még az út, én már azt hiszem túl öreg leszek mire akár kis hazánkban, akár Szombathelyen sikk és menő lesz LMBT emberekkel mutatkozni, vállalni ezt a fajta nyitottságot.
Addig is marad nekünk ez a különös paradoxon helyzet: fényben élni, mégis meghúzni magunkat, mert ez még csak megtűrés, nem elfogadás.
