Az idei Budapest Pride fő rendezvénye, a felvonulás végre arról szólt, amiről mindig is kellett volna: konfliktusok és ellentüntetések nélkül lezajló, szivárványszínű örömünnep részese lehetett, aki szombaton büszkeségét vagy szolidarását kifejezve végigsétált az Andrássy úton.
Tökéletesen megfértek egymás mellett a kisgyermekes családok és a rúdon pörgő transzneműek, a teljesen átlagosan kinéző ciszek és a kisgatyás táncosfiúk, az üzletek előtt álló érdeklődő eladók és a büszkén ünneplő tömeg. Az idei Pride első számú üzenete az volt, hogy ez nem egy marginalizált közösség magamutogatása, hanem alanyi joguk érvényesítése és a helyzetükre való figyelemfelhívás, ami mellett fontos kiállni heteroszexuálisként is.
Számomra meglepő, de mindenképp pozitív tapasztalat volt látni, hogy mennyi hetero és cisz ember állt ki az LMBTQ-közösség mellett és nem egy család babakocsistul, gyerekestül vonult fel, ezáltal is téve a felnövekvő generáció nyitottságáért. Erre bíztatnám a jövőben is a társadalmat, ha tehetjük nyíltan álljunk ki az alulreprezentált és elnyomott társaink mellett, tegyünk kirekesztés ellen.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
