Délután időben érkeztünk – egyik osztálytársammal osztozkodom a fesztiválélményben -, és beköltöztünk a kempingbe. Kis nyomi lakásunk enyhén esetlenül ugyan, de a célnak megfelelő stabilitással a talajon maradt. Idén kempingezek először, barátnőm pedig még nem is volt Alterábán, szóval mindkettőnkre az újdonság erejével hatott a sátrazás. Szomszédjaink kifejezetten jó arcok (sikerült otthon hagynunk a pumpát a matrachoz, de természetesen első kérésre szereztünk).
Hangulat adott, térjünk át az újdonságokra. Idén, a megszokottól eltérően a nagyszínpad tényleg nagy színpad, most nem lett bedugva egy sörsátor alá, ami egyébként azért is jó, mert csak nagyon-nagyon izzadunk le, nem rohadtul-eszméletlenül-nagyon-nagyon. Ami hiányzik, hogy a sátoros nagyszínpad végén volt néhány szimpatikus italárusító fiatal, így nem kellett átbumlizni a távolabbi helyekre – ez idén sajnos már nincs meg.
Természetesen nem maradt fedetlen terület – a szokásos kis napernyők mellé betették a gigasátrat a placc közepére, úgyhogy aki nem szeret ázni-fázni koncert alatt, de szívesen hallgatná a zenét, megvan rá a lehetősége.
A tegnapi felhozatalt lényegében egy szóval lehet jellemezni: csapatás. Ugyan az első két zenekarnak (SoulCap Budapest, The Griffins) nem sikerült nagy tömeg előtt fellépnie – ami egyébként a korai koncertidőpontok hátránya – az Irie Maffiára már szép kis tömeg gyűlt össze, viszont annál nagyobb volt az eufória. Koncert után sikerült elkapnom Kemont pár kérdés erejére. Elmondása szerint fantasztikus volt a koncert, bár előtte kicsit félt, hogy az ő koncertjük alatt se lesz senki a küzdőtéren, de amikor feljött a színpadra, jó érzés volt látni a rengeteg embert, főleg azért is, mert mindenkiről lerítt, hogy imádják az Irie-t.
Egyik haverommal és barátnőmmel az első sorban álltunk, és haveromon Irie-s póló volt, amit Kemon a koncert vége fele ki is szúrt, így megkérdeztem, milyen érzés ilyen rajongókat látni a koncerteken. Ez egy hülye kérdés, mert nyilván jó érzés, de Kemonnak nem ez jut eszébe először egy ilyen tag láttán. Tisztelet, ez az első, ami beugrik. Hogy valaki, a pólóján viseli, hogy kiket szeret, így jár suliba, így jár mozizni, de még a fogát is abba mossa meg. És ha eljön az alkalom, eljut egy Irie koncertre, akkor oda is felveszi, mert szereti és tiszteli a zenekart. Ettől lesz jó érzés ilyen arcokat látni.
Az est hátralévő részében széttáncoltuk a cipőnket még a Sub Bass Monster és a Brains alatt, levezetésképpen pedig a sörpadokon pihenve hallgattuk a Hősök és DJ ZULU koncertjét. Ja, meg a kisszínpadon folyamatosan ment a zene a nagyszínpados beállás alatt, ahol a hét további fellépőitől nyomták a slágereket, és részesei lehettünk egy félrefrénnyi Hege x Vad Fruttik magánkoncertnek.
Ma egy kicsit más stílus képviselteti magát, de szerintem egy olyan napon, ahol fellép a Kiscsillag, az Ocho Macho, az Anna and the Barbies, na meg osztrák pajtásaink, a Pann Bay Bastards, nem kell félni a lapos hangulattól.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
