Megjött a tavasz, nekünk meg azt kell szagolgatnunk, ahogy több ezer virág egyszerre árasztja el a szeretetével a világot. A sokan csak jókedvvel szagolnak be az illatozó levegőbe, de én, az enyhe allergiámmal legszívesebben gázmaszkkal közlekednék az utcákon. Néha elejtenék egy
Are you my Mommy?
-t, hogy a frászt hozzam a járókelőkre.Kezdődött az egész azzal, hogy egyik nap, a megszokott rossz helyett, extra szarul keltem. Be voltam rekedve, ragadtak a szemeim, és úgy be volt dugulva az orrom, hogy egy Darth Vader hasonmásversenyben megnyerhettem volna a legjobb hangutánzó különdíját. Először azt hittem, hogy csak megfáztam, aztán kinéztem az ablakon, és észrevettem, hogy nyílnak az előkertben a virágok.
Nagyszerű, kezdődik elölről
- gondoltam, és morcin elmentem a gyógyszertárba egy kis segítségért.
Azt meg már megint elfelejtettem, hogy az allergia gyógyszerek nagyobbakat ütnek, mind Mike Tyson, és az első pirula bevétele után úgy lestem ki a fejemből, mint aki még nem tisztult ki a legutolsó rave buliból. Azt hiszem még a nyálam is folyt egy kicsit, de azt lehet, hogy már csak félálomban beképzeltem.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy az első pár napban alig bírtam ki a buszozásokat anélkül, hogy bealudjak. Egyik alkalommal úgy elaludtam, hogy észre se vettem az átmenetet. Aztán majdnem kiestem az ülésből, akkorát ugrottam, mert azt álmodtam, hogy Tony Stark éppen nagyon le akar bombázni, mert hogy én Amerika Kapitány oldalán álltam a Polgárháborúban. Furcsa egy hely az én agyam.
De valahogy csak megbirkóztam a gyógyszer mellékhatásaival is, erre meg úgy elkezdett viszketni az orrom, hogy legszívesebben lekapartam volna a helyéről. És ha ez még nem lett volna elég, akkor úgy nekiállt folyni, hogy deficitet okoztam a papírzsepi gyártásban.
És még ha ez sem lenne elég, a szemeimet is betámadják a pollen molekulák. Reggelente úgy kelek, hogy a szempilláim egy nagy darabbá állnak össze, amit alig lehet szétfeszíteni. Erre is van megoldás, csak csöpögtetni kell a szemünkbe.
Amire viszont nincs megoldás, vagyis én még nem találtam, az az állandó tüsszögés. Nincs annál idegesítőbb, mint amikor már harmadszor tüsszented el magad 10 percen belül, és már mindenki inkább arrébb húzódik tőled, mert azt hiszik valami halálosat terjesztesz.
De egyszer ennek is végre vége lesz. Mire elkezdődik a nyári szünet, addigra (talán) levirágzik az összes olyan, ami basztatja az orromat, és én is nagyokat szippanthatok a meleg levegőbe. És mire pont felejthetném, hogy milyen rossz az allergiával bajlódni, arra meg megérkezik az újabb tavasz. Csesszétek meg virágok.
