Ha gasztroblogra gondolunk, akkor valószínűleg a jól megkomponált, ízlésesen tálalt remekmű-ételek juthatnak eszünkbe és miután az összes ínycsiklandó képet megnéztük, elhatározzuk, hogy mi is megvalósítjuk ezeket. Aztán eltelik 1 nap, meg még egy, aztán egy hét, hónapok és az egészből nem lesz semmi.
A héten egy olyan gasztroblogot találtam, ahol olyan kajákkal foglalkoznak, amilyenekben mindenki részesülhetett diákélete során és ez nem más, mint a magyar menza!
A leves, habár láthatóan tocsog a zsírban, ehetőbbnek néz ki a második fogáshoz képest.
Emlékszem, mekkora harcok mentek általánosban, hogy ki kapja a legtöbb golyócskát a krémleveséhez.
Mindenki nagy kedvence: a piskóta csokiöntettel!
Abban mindenki egyetért, hogy nem pont a menzakajától fognak ízlelőbimbóink táncra perdülni. Idővel egyre kevesebben menzáznak és inkább otthonról hoznak maguknak ebédet, amit például az én sulimban meg lehet melegíteni mikrókban. Ez egy tök jó lehetőség, csak elgondolkoztató, hogy ha generációk óta probléma ez, miért nem lehet javítani rajta. Legalább a közös utálat összeköti a diákokat.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
