A srác felébred és a szokásos reggeli rituáléja közben természetesen rá akar nézni az arckönyvére. Csakhogy valami oknál fogva a gépe képtelen csatlakozni a netre. A kezdeti pánikot egy újabb kávéval és cigivel folytja le, holott indulás előtt ezekből csak egyet szokott megengedni magának, nehogy túl éber legyen a munkahelyén, és ezt esetleg majd a jövőben is elvárják tőle.
A router ki-be kapcsolása nem segít, ahogy a masszív anyázás sem, így az ifjú kénytelen alternatív megoldást alkalmazni. Évek óta a tárcájában hordja a szalagavató képét, mert véleménye szerint kivételesen jól sikerült darab, de most kiveszi onnan, a markába zárja, és zakatoló szívvel kilép az utcára.
Közben az agya sebesen jár, szedi össze a nap kezdetének fontosabb állomásait. Mikor meglátja, hogy egy férfi fordul be vele szemben az utcasarkon, megszaporázza a lépteit. Az idegen bizalmatlan arccal fürkészi az ifjút, aki a szemébe néz, majd lassan felemeli remegő kezét és kitáruló ujjai között megjelenik a fénykép. Az eddig bizalmatlan ember arcán most félelem tükröződik, ami átcsap pánikba, amikor az ifjú elkezdi ecsetelni a családi állapotát, hogy mit evett reggelire, és megígéri, hogy ha vár pár percet az illető, hoz neki néhány fotót a ruhatáráról, és ha gondolja, rajzolhat rá pár „like” jelet. Ezt már kiabálnia kell, mert az idegen meglepően gyorsan fut.
Az ifjú szomorúan néz az első élő kapcsolatfelvétele után, majd újult erővel indul tovább. Talán haza se tért azóta, és a Keletinél maga elé motyogva évek óta várja, hogy valaki végre „visszajelölje”.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
