1957 január 17-én, azaz pontosan 59 évvel ezelőtt alakult ki Magyarországon az ötös lottónak az a fajtája, amit ma is finanszírozunk.
Sok megközelítése létezik annak, hogy miért ne játsszuk ezt a játékot. Mindenki ismer legalább egy hasonlatot, ami azt hivatott bemutatni, hogy az esélyeink a győzelemre gyakorlatilag a nullával egyenlőek.
Mégis szoktak nyerni emberek. És a szerencsejáték ipar virágzik.
Vannak jellegzetes típusai a lottózóknak
Az egyik típus, aki pontosan annyit nyer vissza, bizonyos időközönként, mint amennyit beleöl a lottózásba.
A másik típus, aki ugyanazokkal a számokkal játszik már 40 éve, abbahagyja és kihúzzák a számait, ettől pedig megbolondul.
És rengeteg család van, ahol nem is számítanak a nyereményre, egyszerűen családi eseménnyé vált, hogy egy bevásárlás, vagy ebéd után elmennek és együtt kitöltenek egy szelvényt. Talán még ez a legszebb. Hatalmas élményként éli meg egy kisgyerek, amikor anya, vagy apa megengedi, hogy ő diktálja a számokat, sőt talán még ikszelhet is!
Az első húzásra egyébként 57 márciusában került sor, ekkoriban tárgynyereményeket adtak a sikeres találatért, mára maradt a pénz, mint a nagyszülők, akik egy bizonyos kor felett már pénzt adnak az unokának, elvégre ő jobban tudja mire akarja költeni. Tök igazuk van.
Egy kis esélylatolgatás, ha bele akarnál vágni:
Telitalálat esélye: 1 : 43 949 268
Nagyobb az esélye, hogy 42-szer csapjon beléd a villám, minthogy nyerj?
