Az 1991-es 24 órás Le Mans-ban több szempontból is különleges volt. A hosszútávú versenyzésben akkor domináló Group B ebben az évben ment át egy nagyobb szabálymódosításon, amivel a versenysportok közti átjárhatóságot akarták elősegíteni - gyakorlatilag az új motorszabályok megegyeztek a Forma 1-ben használatossal - viszont ez az év még türelmi idő volt, így itt még a régebbi, nagyobb lökettérfogatú autók is elindulhattak.
Ennek köszönhetően nagyon vegyes társaság sorakozott fel a rajtrácsra, egyvalami viszont megegyezett bennük; iszonyat gyorsak voltak (a köridőket összehasonlítva a leggyorsabb Group B autók ott lettek volna a Forma 1 középmezőnyében). A mezőny legizgalmasabb autója viszont a Mazda 787B volt.
Az autógyártók már a 60-as évektől kezdve kísérleteztek a forgódugattyús motorokkal. A német NSU Ro80 az év autója volt 1968-ban, a Mazda Cosmo az egyik legszebb klasszikus japán sportkocsi, és állítólag a Trabant utódját is annak idején ilyen motorral tervezték meg. A forgódugattyús Wankel-motor lényege, hogy a dugattyúk itt nem fel-le mozognak, hanem maguk is forogó mozgást végeznek, így sokkal kisebb az energiaveszteség. Példának vegyük mondjuk a Mazda RX-7-et, ami egy 1.3-as motorral hozta össze a Japánban akkor megengedett maximális 276 lóerőt. Persze az ügyes tuningmesterek ezt simán felnyomták 500 fölé. Ez az 1.3-as motor valószínűleg kisebb mint ami anyukád Opeljében van.
Ha ez ilyen jó, miért nem csinál mindenki forgódugattyús autót? Mert vannak hátulütői, például a magas fogyasztás, és a gyenge megbízhatóság, legalábbis a többi gyártó szerint, akik szépen lassan feladták a forgódugattyús próbálkozásaikat. Csak a Mazda nem, és be akarták bizonyítani, hogy igazuk van. Elég jól sikerült.
A világ legkeményebb megbízhatósági versenyén nyerni nem kis kunszt, de 1991-ben a Mazda megtette. A 38 autós mezőnyből mindössze 12 bírta ki az egynapos brutális terhelést, köztük mindhárom 787-es. Mikor a verseny után átnézték Johnny Herbert, Volker Weidler és Bertrand Gachot győztes autóját a Mazda mérnökei azt mondták, hogy a motor kibírt volna még 24 órát.
A Mazda 787B 2.6 literes erőforrása 900 lóerőt tudott kipréselni magából, és olyan autókat vert meg, mint a Forma 1-es motorral szerelt és a következő két évben diadalmaskodó Peugeot 905, a címvédő Jaguar, amiben háromszor akkora motor volt, mint a Mazdában, vagy a két évvel azelőtt győztes Sauber Mercedes, aminek a volánjánál egy fiatal német versenyző, bizonyos Michael Schumacher ült.
Érdemes megjegyezni, hogy ez volt az egyetlen alkalom, hogy japán autó nyert Le Mans-ban, ezen most hétvégén a Toyota szépíthet, akiknek a rekorder Audival, és a címvédő Porschéval kell megküzdeniük. Addig viszont nézzétek és főleg hallgassátok meg, ahogy Johnny Herbert 2011-ben végigment a legendás pályán a legendás autóval. Az a brutális rotary-hang kész libabőr.
