A vadász fontos szerepet játszik az erdő körforgásában. Vigyáz a tisztaságára és kordában tartja a vadállományt. Ügyel arra, hogy melyik állatot szabad kilőni és minden más szabályt is betart. Ilyen egy jó vadász.
Léteznek íratlan szabályok, amelyekkel megtisztelik az erdőt és az elejtett vadat. A tetemet sosem lépik át és fejjel az erdő felé fektetik.
Sajnos előfordul, hogy a vadász betartja a szabályokat, mégsem jár el túl etikusan a vad lelövését követően. Ugyan nem sérti meg a törvényt, de elkeserítő, hogy milyen „kupit” hagy maga után a helyszínen.
Egy ilyen helyszínnel szembesültem a múlt hétvégén, amikor a szép őszi időt kihasználva kirándulni indultam a Vértesbe. Nem terveztem semmi különöset, csak haladtam a kijelölt turistaútvonalon. Találtam két gyönyörű nagy őzlábgombát és ezen felbátorodva tovább keresgéltem, hátha lesz belőle egy kiadós vacsora.
Hamar elment a kedvem a gombakereséstől, amikor majd’ átestem egy kupac valamin egy vadászles közelében. Amikor jobban megnéztem, akkor lett csak világos, mit is nézek igazából. Egy nagyvad belsőségei voltak közvetlen az út mellé kikotorva. A szagát külön nem elemezném… Gyorsan világossá vált számomra, hogy mi is történt itt. A vadászlestől körülbelül 10 méterre egy etető volt berendezve rengeteg tökkel. A tökök között megalvadt vértócsák, mellettük pedig a belsőségek. Sorra fogalmazódtak meg bennem a gondolatok és kerestem az ok-okozat összefüggéseket.
Valószínűleg nem sértett törvényt a vadász ezzel, de én durvának tartom, hogy ennyire sportszerűtlenül járt el. Szerintem illene esélyt adni a vadnak is, hacsak tényleg nem arról volt szó, hogy muszáj volt kilőni (például betegség miatt). Úgy gondolom a vérre szórhatott volna földet, már csak a látvány miatt is.
A belsőséget, (mint megtudtam egy ismerőstől) a rókáknak szokták otthagyni élelemként. Ez rendben is volna, ha nem lenne arra egy turistaösvény, amerre esetleg családok is járnak. Az őszi nedves, langyos időben gyorsan terjednek a fertőzések. Ez elsősorban nem csak az emberekre veszélyes, hanem az állatokra is. Pár száz méterre kis gazdaságok vannak őrzőkutyákkal, amik, ha beleesznek, betegségeket vihetnek haza és ez itt a legnagyobb probléma.
Szép dolog ilyen formában visszaadni egy darabot a szarvasból a természetnek, de ha nem is a fertőzés a gond, akkor az odaszokó más vadak, mint a rókák és a vaddisznók (főleg, így ősz végén, amikor a dögöket is elfogyasztják). A vaddisznó életveszélyes is lehet egy ember számára, különösen, ha kicsinyei vannak.
Már, ahogy említettem, gazdaságok találhatók a környéken, ahol birkákat és kecskéket tartanak. Az ilyen módon odacsalogatott rókák pedig sok bosszúságot okozhatnak a gazdáknak.
Ugyan én odáig vagyok a szarvas sültért áfonyalekvárral, de azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, ha az eljárás módját etikátlannak tartom.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
