Most tök őszinte leszek veletek, nálam kevesebb lusta embert hordott a hátán a Föld. Ennek a cikknek is már vagy három napja ülök neki. De legalább szépen át tudtam gondolni és rendezni tudtam az agyamban a szerkezetét is. (Ahha, persze, persze!)
A dolog úgy áll, hogy ismét könnyítettek egyet a magyar nyelvvizsga rendszeren, ami azt jelenti, hogy novembertől ide-oda lehet majd tologatni a szóbeli és írásbeli százalékokat. Úgy lehet majd matekozni, hogy a végén meglegyen az a bizonyos 60%. Vagyis. Az lesz a lényeg, hogy legyen meg a minimum 40% a szóbelin, vagy az írásbelin, és ha a másikon teljesítettél mondjuk 81%-ot, akkor kérheted, hogy a 60% fölét dobják már át a gyengébbiekhez. Így ott is egy csapásra meglehet a - maradjunk a példánál - 61%-od. Tuti mi?
Elsőre persze minden diák, vagy a diplomára hajtó csettint egy nagyot, hogy ó de frankó, hát akkor végre meglesz az a nyelvvizsga, ami egy tavalyi adat szerint 50.000 hallgatónak hiányzik ahhoz, hogy végre diplomás legyen. Azzal most nem is nagyon akarok foglalkozni, hogy akik mondjuk, gimnáziumban vagy általános iskolában(!) már megszerzik a nyelvvizsgát, valószínű igen fogékonyak a nyelvre és egy szigorúbb rendszerben is simán letennék a vizsgát.
(Had emlékezzek itt meg egykori osztálytársamról, a Bözsiről, aki már úgy jött gimnáziumba, hogy felsőfokú német és angol papírral rendelkezett. Én akkor láttam a to be ige ragozását először...)
Na de, évek óta arról panaszkodnak a gimnáziumok és egyetemek, hogy egyre kevesebb követelményt kell támasztaniuk a diákok, a hallgatók felé, mert, hát, hogyan is mondjam ezt szépen, szóval, egyre ostobábbak vagyunk. És most úgy látom ez a folyamat csak fokozódik. A diplomamentő – ami egyébként szerintem valósabb elnevezéssel, diploma degradálóként jobban megállja a helyét – sem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiszen a diplomák jó része még mindig a nyelvvizsga hiánya miatt van beragadva. Nagyjából egyébként minden évfolyamnál a végzősök 2/3-a emiatt nem kapja meg a papírt.
Hát akkor most nem jobb ez a könnyítés? – vetheti mindenki a szememre a kérdést. Nem!
Mondom én, hogy én is szeretem a dolgok könnyebbik végét megfogni. Na de, hogy van az, hogy a fiatalok körében nagyon is népszerű Való Világ karakterei között egy szimpla angol nyelvű bemutatkozás leveri a lécet? Hogy egy vonat képére nem azt vágja rá a delikvens, hogy: train!, hanem, hogy „huhu”. Hogy az utcán sétálva egy idegent kézzel-lábbal irányítanak útba és még csak a tőszavakig sem jut az átlag magyar, ha idegen nyelvről van szó?
Közben pedig déli szomszédainknál járva a saccra 60 éves horvát néni lazán kezelte angollal előadott kérdéseimet és csevegtünk el vele az éppen aktuális időjárás szépségeiről és visszáságairól. Sőt a büfés néni második körre már arról is meg tudott győzni, hogy egy általam ismeretlen helyi sörmárkát is kipróbáljak. Ott például elvétve van szinkron a filmeken és igen még a tévében is felirattal adják a hollywoodi szuperprodukciókat. Próbálná meg itt a mozi elfelejteni a szinkront. Üresebb lenne a terem, mint sípálya kánikula közepén.
Jó dolog, ha az ésszerűtlen terheket csökkentik. Ha a diákoknak nem kell 40 kiló könyvet cipelni, és kívülről megtanulni a Háború és békét. De könyörgöm, pont ne a nyelvvizsgán könnyítsünk ismét, akkor, amikor így is az idegennyelvtudás analfabetizmusában tocsogunk már egy jó ideje.
