Van ez a képregény nevű művészeti ág, ami a '40-es évek közepén kezdett el igazán komoly rajongótáborra szert tenni. A népszerűségét jól mutatja, hogy még propaganda célokra is felhasználták. Így született meg Amerika kapitány, aki a II. Világháborúban harcoló amerikai alakulatoknak mutatott példát hazafiasságból és erkölcsi tartásból. Azóta lassan 70 év telt el, és bár Magyarországon a képregények már a rendszerváltáskor beszivárogtak. Hála a szép emlékű Semic kiadónak, ám nálunk továbbra is gyerekirodalomnak van elkönyvelve a dolog.
Éppen abban a cipőben jár az ágazat, mint az animáció. Mert ugye nem minden rajzfilm mese, és ugyanez vonatkozik a képregényekre is. Amik között ott van azért Garfield a lusta macska három kockákból poénjai, na de olyan veretes alkotások is, mint a Walking Dead. Amit egyébként kis hazánkban kötettől függően 18, de minimum 16-os karikával a borítón árulnak. Nem véletlen. A kötetekben ugyanis, mindamellett, hogy élőhalottak akarják megenni hőseinket, még ráadásul szex és erőszak is van.
Ezek után aztán végképp nem értem, hogy a minap betérve az egyik könyvesboltba, hogy történhetett meg az, hogy a gyereksarok legalsóbb polcán - tehát pont úgy, hogy a legkisebbek is hozzáférjenek - találtam a Walking Deadet. És nem csak azt, hanem megannyi más, szintén nem mesét tartalmazó képregényt. Minden esetre kíváncsi lennék arra a szülőre, aki ilyen mesét ad a gyerek kezébe.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
