LMFAO - Party Rock Anthem ft. Lauren Bennett, GoonRock
Egymilliárd. Ennyi megtekintésnél tart ez a szám youtube-on. Itt kezdték a szalagavatók, gólyatáborok, és minden olyan rendezvény súlyos mélyrepülésüket, ahol diákokat arra kényszerítenek, hogy csoportban táncoljanak, esetenként akár részegen is. 2011 nyár végére már könyörtelenül meg akartuk gyilkolni azon személyeket, akik aranyra festett dobozzal a fejükön robottáncoltak minden egyes tetves buliban. Szerencsére a kéttagú LMFAO következő évben már fel is oszlott, a hagyatékuk viszont megmaradt. A következő években sorra jöttek a vicceskedő EDM-himnuszok, és többé már semmi sem volt olyan, mint régen.
Gotye - Somebody That I Used To Know (feat. Kimbra)
A Somebody That I Used To Know is hatalmasat futott 2011-ben, gyorsan mindenki végig is hallgatta Gotye aktuális albumát, mert menő volt a többi számát is ismerni, csak azok nem voltak annyira jók, úgyhogy ezt hamar abba is hagytuk. Ez az egy szám azért mindenkivel megismertette a belga-ausztrál énekest, csak aztán elég hamar túl sok lett belőle, úgyhogy inkább megpróbáltuk elfelejteni, sikerrel. Mármint komolyan, aki az elmúlt 3 évben hallotta rádióban ezt a számot, jelezze!
Carly Rae Jepsen - Call Me Maybe
Én tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen mélyen elfojtott emlékeket kell újra felszínre hoznom, de ez a cikk erről szól, és vannak megkerülhetetlen dolgok, akármennyire fájdalmas is ez.
PSY – Gangnam Style
A Szalagavatós kényelmetlenségek a Party Rock Anthem után itt folytatódtak, a sáfölinget leváltotta a lovacskázás, az internet felrobbant, PSY világhírű lett, és innentől nyilvánvalóvá vált, hogy a Morrisons-ba járó BMW-tulajok helyett sokkal kifizetődőbb részeg egyetemistáknak írni elektonikus tánczenét. Mer’ tök vicces, azér’.
Daft Punk – Get Lucky
Aztán jött 2013, és egy brutális reklámkampány az év amúgy is legjobban várt lemezéhez, 8 év után jelentkezett új albummal a Daft Punk. 8 évig folyt a találgatás, hogy az elektronikus zene nagy reformerei, a titokzatos robotmaszkos franciák mivel készülnek, aztán jött, amire senki nem számított. Hangszerek, meg sztárkollaborátorok, meg a Get Lucky. Arra az évre meg is volt a nyár slágere, voltak akik jegyzetelték fesztiválokon, hogy hányszor hallják egy nap, aki sokat volt a büfés bódék közelében, egy ötnapos buliban a százig is eljuthatott. A reklám lecsengett, az album bekerült a mindenféle nagykönyvekbe, aztán azóta nem is beszélünk róla, mert minek, elég volt.
Naughty Boy - La La La ft. Sam Smith
Sam Smith, aki azóta már James Bond főcímdalt is jegyez itt még relatív ismeretlenként robbant be, de igazából nem ő az, aki miatt emlékszünk rá, és próbáljuk elfelejteni ezt a számot. Hanem a kisgyerek miatt, aki lalalázik. Nagyon örülök, hogy már nem hallom napi ötször a rádióban.
Arctic Monkeys - Do I Wanna Know?
A dal, amivel az Arctic Monkeys feltörekvő fiatal indie-bandából világhírű tinilánykedvenc csúcszenekar lett. A legnagyobbat egyébként az énekes, Alex Turner változott, aki visszahúzódó sheffieldi fiúból egy hátranyalt hajú, öntelt pöcs lett. Az AM című lemezük akkorát szólt, hogy itthon, a Volt fesztiválon a bérleten felül külön napijegy kellett, hogy az Arctic Monkeys koncertjére is ottmaradhass, ami egyébként elég gyengére sikerült. Mindenesetre 2013-ban mindenki úgy beszélt róluk, mint a legnagyobb rockbanda a földön, 2014-ben viszont az AM-turné után hibernálták a zenekart.
Ylvis - The Fox (What Does The Fox Say?)
A Gangnam Style után azt hittük, fellélegezhetünk, de óriásit tévedtünk. 2013-mat sem úsztuk meg mókás bulisláger nélkül, Dél-Korea után, most Norvégia szabadította a terrort a világra. A What Does The Fox Say? volt az elsődleges indok, ami miatt nem jártam abban az évben egyetemi bulikba. Otthon egyszer mókás volt, meg talán még másodjára is, de sajnos sokan nem tudtak leállni. Amúgy én a Stonehenge című számukat jobban szerettem, de lehet, hogy csak azért, mert azt nem nyomták állandóan a képembe. Itt is szeretném részvétemet kinyilvánítani a névtelen végzősnek, aki rókajelmezben táncolt a saját szalagavatóján.
Major Lazer & DJ Snake - Lean On (feat. MØ)
A Lean On gyakorlatilag semmi másról nem szólt, mint hogy Diploék összeszedtek mindent, ami 2015-ben épp menő volt, és egy számmá gyúrták, ami egyébként tökéletesen sikerült is. Annyira, hogy már újkorában is látszott rajta, hogy a listánkon szereplő többi szám sorsára fog jutni. Én személy szerint egyébként szerettem volna egy olyan szilveszteri bulit szervezni, ahol nyitástól éjfélig a Lean On szól ripíten, aztán elhallgatnak a hangfalak, jelezve, hogy 2015 véget ért. Csak a Beat meg a Vittula is nemet mondott.
+1: The White Stripes – Seven Nation Army
Az egyetlen olyan dal a listánkon, ami az előző évtizedben jelent meg, a Seven Nation Army még mindig mindenhol ott van. Sportpályákon, nagygyűléseken, fesztiválokon, mindenhol. Jack White olyan riffet írt ehez a számhoz, ami egyszerűen a fél világba beleégett, és nem hagy szabadulni. Miután a belga Brugge szurkolói egy Bajnokok Ligája meccs előtt meghallották ezt a számot egy milánói meccs előtt, annyira megtetszett nekik, hogy ezt énekelték a váratlan 0-1-es győzelmük után az AC Milan otthonában. A dalt vitték magukkal, aztán átvették mások is, mára pedig a Bayern Münchentől kezdve az Atletico Madridon keresztül az olasz válogatottig bezárólag minden gól után ez megy a stadionokban. A fesztiválokon csoportosan végigcsörtető részeg hollandokról ne is beszéljünk. Igazán abbahagyhatnák most már.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
