Nem gondoltam volna, de úgy tűnik, mégis hasznos a Facebook szakítást könnyítő funkciója. Igaz, nem minden esetben. Azok, akik a mindennapjaikat a közösségi oldal bűvöletében élik, biztos örvendenek a funkció megjelenésének. Egy biztos: sok-sok időt spórolhatunk meg vele. Akik esetleg nem olvastak/hallottak volna még róla, nekik röviden: Az egyenlőre még csak amerikai platformon elérhető funkció segít az esetleges szakítás utáni Facebook-tisztogatásban. Amikor kapcsolati státuszunkat kapcsolatban-ról egyedülállóra változtatjuk a rendszer automatikusan szűri az újdonsült exünk bejegyzéseit, sőt egy újabb kattintással tageléseinket is eltávolítja a bejegyzésekből és fényképekről.
Igaz, egy ügyes utód némi oknyomozói vénával nem csak az egyértelmű képekből jön rá az igazságra, főleg, ha az a féltékenység nevű szörny is a vállán ül.
Egyébként én soha nem értettem, hogy miért kell a múltban kutakodni.
Joggal mondhatja mindenki, hogy ez egy tök felesleges funkció, hiszen ott a jó öreg blokkolási lehetőség. Blokkolni valakit, mert szakítottunk, nem túl elegáns, de sajnos, én is tudom, hogy van, amikor az a legjobb választás.
Van az a típusú új partner, azaz utód, aki mindent tudni akar a másik múltjáról, még ha nem is mindent szeretnénk részletekbe menően megosztani vele. Ettől a típustól óvjon az ég minden hanyag másik félt.
Ma bebizonyosodott, én sem voltam elég alapos.
Történt ugyanis, hogy bejelölt egy hölgy a Facebookon. Persze, fogalmam sem volt róla, hogy ki ő, hogy ő egy utód. Mint minden ilyen ismeretlen, ő is megkapta a szokásos, jól bevallt első szűrő kérdést tőlem: "Szia! Ne haragudj, honnan ismerjük egymást?" Jött is a gyors válasz, hogy ő bizony jó pár évvel ezelőtt sokszor látott engem bizonyos forróbb hangulatú szórakozóhelyen, és onnan emlékszik rám. Néztem furcsán, legalább 5 éve már, hogy én meleg bárban jártam. Ráadásul azóta változtam is egy keveset. Mire ezt leírtam volna, már jött a következő üzenet, hogy ő egyébként XY nevű úriember jelenlegi barátnője, akivel én régebben együtt éltem. Igaz, az említett XY tudom ki, de még véletlenül sem éltünk együtt. Azonnal érkezett a következő kérdés: "Jó volt vele a szex?" Így, minden átvezetés nélkül. Itt esett ki a telefon a kezemből majdnem, ugyanis:
Mi közöd van hozzá?
Amennyiben XY azt mondta, hogy volt közünk egymáshoz, akkor a részleteket is tőle kérdezd!
A szóban forgó fiatalemberrel még csak ismerősök sem vagyunk a közösségi oldalon, miből következtetsz arra, hogy bármi közünk is volt egymáshoz, főleg, hogy esetleg a gyönyör kapuin kopogtattunk együtt?
Az utolsó pontra vonatkozó kérdéssel folytatván a beszélgetést (csak tudnám, miért megyek bele ilyen párbeszédekbe) a válaszból kiderült, hogy nagyon-nagyon hanyag voltam.
2013-ban posztolt közös fotókból jutott erre a következtetésre. Hozzáteszem, hogy mindösszesen kicsit közelebb ülünk egymáshoz XY-nal, más egyéb jel nem utal arra, hogy szimpla ismerősi viszonynál több vagy más kapcsolat lenne köztünk. A következő percekben kiderült, hogy a velem kapcsolatos kérdések elől az én exem próbált kitérni. Ennyi és egy fotó máris elég egy modern Ms. Marple-nek.
A tanulság ebből:
Legyünk nagyon alaposak, ha valakit a múltunkból el akarunk tüntetni.
Legyünk mindig őszinték az új társunkhoz, hisz a múlt is hozzánk tartozik.
Most pedig megyek és átnézem a Facebook-fiókomat.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
