A Marie Claire és a Perwoll közös felhívására a pályázóknak a fekete eleganciáját kellett kiemelniük egy másik színnel. A szakmai zsűri között szerepelt Tomcsányi Dóri, Benczúr Dóra, a Perwoll brand menedzsere és a magazin főszerkesztője: László Krisztina. A közel 100 mű között Réka alkotása kimagasló figyelemben részesült.
Pesti lakásában még egy rögtönzött kis bemutatót is kaptunk, saját márkája, a Silver Noize különleges alkotásaiból!
Mi inspirál?
Ugyan divattervezést tanulok/tanultam, de rengeteg terület érdekel, és mindig próbálom hasznosítani, ha valami új dolgot tanulok. Leginkább az új technikák és a mindennapi használati tárgyak inspirálnak, de olykor maguk az anyagok is. Egy gyönyörű anyag láttán beindul az ötletelés.
Szeretek olyan dolgokat létrehozni, ami meglepő, új vagy ritka az emberek számára. Ilyen próbálkozás volt az étkészletes kollekció, ami egyelőre csak tervekben jött létre. Ott a hétköznapi konyhai eszközökből inspirálódtam. Mintákban és puffos felületeken jelentek meg. Szeretem olykor kívülről szemlélni a világot, és mint egy újszülött, elsőként rácsodálkozni a mindennapi tárgyakra.
Mesélj egy kicsit az anyag és a ruha/ékszer harmóniájáról!
Nagyon mély gondolatokat nem szoktam társítani az ötleteimhez, az anyagokhoz. Szeretek kísérletezni, olyanokat felhasználni, ami szokatlan és akár olyat is, ami kicsit megnevetteti az embert, mint az evőeszközök vagy az elektronikai alkatrészek a ruhán. Fontos az is, hogy én is örömömet leljem a készítés folyamatában.
A ruháknál imádok szép tartású/esésű anyagokat használni. Legtöbbször ezek nem is hivatalosan ruhákhoz valók, hanem például bútorszövetek. Mindig keresem az innovatív újdonságokat. Sajnos, ezzel itthon nagyon nehéz dolgom van, mert nincs anyagválaszték.
A technika, amit a diplomamunkámhoz használtam, hasonló a gyöngyözéshez, mert ugyanúgy egyenként varrom fel a kis részeket, ezzel is igyekezve egyedibbé tenni. Az iskolában sokszor megkaptam, hogy túl sokat akarok beletenni egy ruhába, illetve, hogy miért akarok mindig mindent megmutatni, szabással és a részletek túl alapos kidolgozásával. Az elmúlt időszakban próbálok letisztultabb lenni.
Az ékszereket csak hobbiból készítem, mintegy esetleges kiegészítőt az általam tervezett ruhákhoz. Tartom magam az emberek által kedvelt egyszerű formákhoz, de mindezt ellenállásokból, fogaskerekekből készítem, alapnak pedig gumi benzincsöveket, zsinórokat használok.
Honnan szerzed be a különleges alapanyagokat? Újrahasznosítod őket?
Ez már a tervezés előtt kezdődött azzal, hogy apukám szerelőműhelyében én is akartam szerelgetni ezt, azt. Gyerekként ugyan össze már nem tudtam rakni a kis gépeket, de a bontást nagyon élveztem. Eleinte kis vasaló, nyomtató toner, majd később, ahogy én is nőttem, jöttek a nagyobb gépek, mint a mosógép és az irodai fénymásoló.
Csodálatos fogaskerekeket kaptam ezektől a gépektől. Persze, hogy így nem kerülnek kidobásra a nem használt gépek, csak a hab a tortán. Fontosnak tartom a környezettudatos életmódot, ezért a felhasználatlan részeket - mint a fém és műanyag oldalfalakat is - szelektíven gyűjtöm.
Mióta érdekel a divat?
A divat, az öltözködés, önmagunk dekorálása, ha úgy tetszik, régóta foglalkoztat. Mindenki szeret kitűnni a tömegből és szereti magát különlegesnek érezni. Én már csak tudom, régen voltak extrém megnyilvánulásaim, hogy kitűnjek Legelőször az általános iskolában, amikor például lázadó kamaszként befestettem rózsaszínre a hajamat. Manapság is fontosnak tartom ezt, noha jóval szolidabb módon. A ruhákkal/ékszerekkel is ebben próbálok segíteni az embereknek, ezért is igyekszem mindig valami kis mókás részletet csempészni az egyes darabokba.
Gyerekként még nem foglalkoztam komolyabban a művészetekkel, inkább csak hobbiszinten. Aztán felvettek a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolába, ahol lehetőségek tárháza nyílt meg. Alig tudtam eldönteni, hogy mit szeretek a legjobban. Végül ötvös szakra mentem, és rengeteg új technikát ismertem meg.
Érettségi után felvételiztem először az Iparművészeti Egyetem fémműves szakára. Aztán következő évben is, de akkor már textil szakra is jelentkeztem. Sajnos, nem sikerült egyik sem, így jutottam el a Modartba, ahol divattervezést tanultam. Úgy éreztem, hogy ilyen a sors, és végül is a fémművességet a tervezésben is tudom használni alkalmanként.
Ha most valamiért teljesen eltérnék a divattervezéstől, és mondjuk elkezdenék webdesignt tanulni, akkor sem érezném azt, hogy már többé nincs közöm a divathoz, mert minden megmarad, később hasznos lehet. Így van ez a fémművességgel is.
Különdíjat kaptál a Marie Claire és a Perwoll közösen meghirdetett pályázatán.
Pont a születésnapomon kaptam a hívást, hogy én nyertem. Szép ajándék volt. El sem hittem, mert még nem nyertem ilyen nagy versenyen. Természetesen, nagyon-nagyon örültem, és kicsit izgultam, hogy fel kell mennem a színpadra a sok ember elé. Az előbb említett étkészletes kollekció továbbgondolt darabja volt, amivel pályáztam. Ez a ruha konkrétan ilyen formában nem szerepel az eredeti tervekben, mivel a pályázathoz egy elegáns, kis fekete koktélruhára volt szükség. Volt egy kialakult kép a fejemben, hogy milyen egy minden alkalomra felvehető kis fekete, és ezt tette különlegessé a csipkehatású, lézervágott motívum.
Mi alapján választod színeket?
Igyekszem úgy elhelyezni a színeket, hogy arányos felületen jelenjenek meg. Próbálok mindig színes dolgokat tervezni, de valahogy eddig inkább sötétebb, főleg fekete darabok születtek.
A diplomamunkánál ezt ellensúlyozták a neon színű állatapplikációk. A következő kollekció viszont a színek kavalkádja lesz.
Kövessétek a Silver Noize-t Facebookon is!
