Hogy tényleg üti-e a csirkepörköltet, arra veszélyes válaszolni, de ebben az időjárásnak hívott szennyben, ami jelenleg van, nincs jobb kaja.
Kicsit alakítottunk rajta, de még így is szívet és gyomrot melengető a végeredmény. Tekintve, hogy nem tartok itthon sáfrányt, az kimaradt a sáfrányos-mandulás csirkéből, ellenben bort se tettünk bele, azt viszont helyettesítettük narancslével, ugyanis arra jutottunk, hogy „abban is vannak savak, nem?”
Tálalásból se vagyunk akkora guruk, de ez a hányásra emlékeztető cucc a legjobb, amit az elmúlt évben ettem. Arról nem is beszélve, hogy miközben párolódik, az egész lakásban isteni mandulaillat terjeng. Ha nincs pénzetek hántolt mandulára, akkor a pár perc főzés jó módszer. Utána szinte kiugrik a bőréből, aztán érdemes kicsit rápirítani, mert vizesen nekünk összeragadt a turmixban, de így szerintem még jobb is (bár soha nem kóstoltam Zé főztjét).
Ismétlem, nem mennék bele a csirkepörköltes összehasonlításba (ezek borzasztó veszélyes viták, mint a
ki a legjobb tini nindzsa teknős?
), de gratulálok a spanyoloknak a vetélytárshoz!
