Rettenetes érzés, amikor azt hiszed, hogy legalább csocsóban jó vagy, de a cimborád, aki maga is elismeri, hogy jobb vagy nála, szarrá ver. Ott az érzés, hogy te ezt gyakoroltad estéken keresztül, sőt, ha odaállsz az asztalhoz, minden cimborád félreáll, végülis ha te játszol, akkor ők csak veszíthetnek. Van benne valami keserű, hogy te is elértél valamit, még akkor is, ha az a valami csak egy elegáns gól, ami nyilván nem kelhet versenyre egy diplomával.
Ha mégis megvernek, akkor az asztal nem szabványméret, vagy nem szabvány zöld, vagy legalábbis nem versenyasztal, mert te csak azon tudod az olcsó trükkjeidet. Nehéz elfogadni, hogy a cimborád, aki saját bevallása szerint közel sem olyan jó, mint te, egyszerűen csak flipperérzékkel van megáldva, és nyolc-tíz pattanásból is gólt tud lőni, habár soha nem tudná megismételni ezt.
Ilyen helyzetekben vagy felszívod magad, és összevont szemöldökkel, hatalmas terpeszben próbálsz felülkerekedni, vagy felismered a tényt, hogy vesztettél, de azért jobban játszol, csak a haverod csalt. Az a mocskos szemét.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
