Lee Strasberg színiiskolájába rengeteg olyan tehetség járt, akik később igazi sztárok lettek. Köztük volt például Marlon Brando, Al Pacino, Marilyn Monroe (mint színésztehetség… Mindegy).
És oda járt két merőben eltérő fiatalember is, akik nagyon jó barátok lettek. Dustin Hoffman hatszor jelentkezett, mire sikerült bejutnia. Félénk, visszahúzódó természete miatt nem igazán tartották alkalmasnak erre a pályára. A lakótársa Gene Hackman 16 évesen szökött el otthonról, hogy végül ő is a színészetnél kössön ki.
A hét év korkülönbség ellenére jóban lettek. Miután sikerült bejutniuk a híres-hírhedt actors studio színiiskolába, azt hihetnénk, hogy a siker tárt karokkal várta őket. Pedig a vastag bőr növesztése, (ami elengedhetetlen ebben a szakmában) még csak itt kezdődött igazán. Tehetségtelennek tartották őket. Az iskola sajátos oktatási elvét mi sem példázza jobban, minthogy egy szégyentáblán tüntették fel azoknak a diákoknak a nevét, akik a vezetés szerint semmire sem viszik.
Ezen a kedves figyelmeztető táblán mindkettejük neve szerepelt. Ahogy később az Oscar díjas színészlegendák listáján is. Mi más mutathatná jobban, hogy még a nagyhírű iskolák zseniális oktatói is tévedhetnek? És hogyan lehetett volna jobban bemutatni ezeknek a tanároknak, mint így, ahogy ez a két ember tette?
Csak egy-egy perc az életművükből, hogy elgondolkodjunk azon, mennyivel szegényebbek lennénk, ha hallgattak volna az oktatóikra és inkább ügyvédnek, fogásznak, vagy szállodai portásnak mentek volna a srácok.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
