Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Akit Bécsben már mindenki csak úgy emleget, a „Cipős László”

Egyetemen tanít és sikk az általa tervezett cipőben megjelenni. Ő a szombathelyi születésű Lukács László.
Hirdetés
Hirdetés

Lászlóval – mert ma már így szólítja mindenki és nem Lacinak – már jó ideje ismerjük egymást, még az idők kezdetéről, hiszen egy baráti társaságba jártunk Szombathelyen. A rohanó világ nagy paradoxonja, hogy a megye székhelyén majdhogynem egymással szemben laktunk, itt, Bécsben pedig, ahol végre össze tudtunk egyeztetni egy baráti beszélgetést, csak pár kerület választ el minket, mégis legalább öt éve már annak, hogy utoljára találkoztunk.

De öt év hamar elrohan. László akkor készült a bécsi egyetemre és még nem tudhatta, hogy meg is hódítja a sógorok fővárosát. Egyetemen tanít, ott ült tavaly a Mr. Vienna zsűrijében, a napokban pedig debütált a második márkája, a Lukács László Vienna .

Az első tavaszi szombatra beszéltük meg az interjút, négy állomásos túránk az egyetemen vette kezdetét, ahol egykor ő is diák volt, ma viszont már a katedrán áll.
László a tanári asztalon, ahonnan az órakat tartja
László a tanári asztalon, ahonnan az órakat tartja
Zizi

Itt ülünk a tanteremben, ahol órákat adsz. Hány diákod van ebben a szemeszterben?

Húsz. Itt tanítok, ez az előadóm, ide jártam egyetemistaként is az utóbbi öt évben. Minden nap itt voltam, és most a másik oldalon állok.

Szombathelyen a Művészeti Szakközépben érettségiztél, majd ezt követte Bécs, ahol le is diplomáztál, most már itt élsz és alkotsz. Miért maradtál?

Itt itthon vagyok, azért nem mentem vissza, mert valószínűleg már jobban vagyok itt itthon, mint Szombathelyen. Az öt, sőt lassan hat év alatt, amit itt töltöttem, már a második otthonommá vált Bécs. A barátok ide kötik az embert, a munka ide köt. Valahogy már a város is hozzám nőtt.

Fel sem merült, hogy hazagyere?

De szeretnék, hogyne. Az ember mindig szeretne visszamenni és a gyökereknek is továbbadni valamit, ez nem is kérdés.

Kaptál bármilyen ajánlatot a diplomád kézhezvétele után bármelyik magyar iskolától, hogy gyere haza tanítani, alkotni?

Nem kerestek meg sehonnan. Ha jönne felkérés, akkor természetesen örömest elfogadnám. Számomra a cipőkészítés, vagy mondjuk így, cipő designernek lenni nem csak abban teljesül ki, hogy lábbeliket kreálok és hozok létre. Amit én megkaptam tudást a jó professzoroktól, nem csak magamnak tartom meg, hanem feladatom tovább is adni.

Magyarországon mennyire tudnak rólad?

Szerintem tudnak, mert ha elmondom, hogy ki vagyok, akkor felcsillan a szemük. Ha azt mondom, Lukács László, egyből jön az „aha, te vagy a cipős László”.

László stílusosan saját tervezésű cipőjében érkezett a baráti interjúra
László stílusosan saját tervezésű cipőjében érkezett a baráti interjúra
Zizi

Ha megérkezne a felkérés otthonról, akkor el is hagynád ezt az egyetemi tanári állást, vagy csak úgy lehet szó arról, hogy ezzel összeegyeztethető legyen?

Én mindig az az ember voltam, aki több dolgot tud egyszerre csinálni. Valahogy találnék rá megoldást. Hiszen az embereket és az új generációt motiválni szükséges. Lássuk be, itt az egyetemen már azok közé tartozom, akiknek el kell mondaniuk az embereknek, hogy ebben van még jövő. Ez egy munka, egy szakma, aminek életben kell maradnia, nem veszhet el a cipész, a tervezés finom tudása.

Itt az egyetemen specifikusan cipőkészítést tanítasz, vagy alapvető tervezői fortélyokat?

Mindent. Amit tudok, azt megpróbálom átadni. Az én órám a cipőtervezés. Ez az alap kurzus, ezen belül anyagismeretet tanulunk, milyen bőr típust milyen rész elkészítéséhez lehet használni. Megpróbáltam az egész tanítást úgy felépíteni, mint ahogy dolgozom egy-egy cipő elkészítésén. Azokat a pontokat összeszedni, amik a munkámban fontosak és ezt megmutatni a diákoknak is. Nálam a munka mindig az anyaggal kezdődik. A bőr az nagyobb inspiráció számomra, mint a rajz. Ha van egy rajz, ami tetszik és van egy bőr, de a bőr jobb, mint a rajz, akkor a rajz megy. Ez a tisztelet és anyagismereti tudás a legfontosabb. Bármennyire is utálják, mindig anyagismerettel kezdünk, de végén mindig rájönnek, hogy igazam volt.

Jól érzed most magad ott, ahol vagy?

A szüleimtől megtanultam, hogy a kicsinek is örülni kell, és én most megtaláltam az a pontot, amikor mindenben találok örömet, akár tanítok, akár tervezek, akár a műhelyben tevékenykedem. Az öt év alatt meg is nyugodtam egy kicsit, már nem akarok mindent egyszerre. Nem is lehet. Ennek is köszönhetem, hogy megtaláltam a belső harmóniát.

Még valamikor régen egy Zizi fantázia nevű táska terv is készült.
Még valamikor régen egy Zizi fantázia nevű táska terv is készült.
Zizi

Miért pont cipő? Miért nem mondjuk mellények? Vagy nadrágok?

Ez a legviccesebb. Mindig megkérdezik tőlem: te mindig cipőket szerettél volna készíteni? Egyáltalán nem. Cipőhöz semmi közöm nem volt. Soha.

Akkor jól emlékszem, hogy a kezdetekben nem cipőben utaztál. Régebben volt Szombathelyen a Művészetek Éjszakája divat esemény, ahol te évadról évadra megjelentél, de nem cipőkkel.

Ruhával. Méghozzá női ruhával. Hogy hogyan jutottam el a cipőkig, az egy nagyon érdekes sztori. Az egyetemen a harmadik évben volt egy egy éves projektünk, aminek az volt a neve, hogy Project White . Fehérrel kellett dolgoznunk, csak fehérrel egy éven keresztül. A projekt utolsó része az volt, hogy egy három dimenzionális formát kellett létrehoznunk. Hogy mit, az nem volt megszabva. Ruha, térinstalláció, táska, bármi lehetett. Napokon át gondolkodtam, hogy a többiek közül hogyan tudnék kitűnni. Egyszer csak édesanyám megkérdezte:

miért nem csinálsz cipőt? Ismerek egy régi cipészt pár utcával arrébb, menj el hozzá és kérdezd meg.

De ő egy régivágású cipész bácsi volt, háromszor mentem el hozzá, háromszor elküldött, hogy ő ilyennel nem foglalkozik. Aztán elmentem még egyszer és mondtam, én aztán fel nem adom, akármi lesz, el nem jövök úgy, hogy nem mutatott valamit. Így is lett. Innen indult az én időszámításom. Ekkor jöttem rá, hogy a cipő tényleg egy olyan világ, amiben végtelen lehetőségek vannak. Pár éve már, hogy erőteljesen erre koncentrálok, de még mindig úgy érzem, hogy csak a felszínt kapargatom.

Fél év után mentél el először bulizni. Nincs rá időd? Vagy nincs is rá igényed, merthogy a munkád egyben a hobbid is, és kikapcsol annyira, hogy az ilyenfajta szórakozás már nem érint meg különösebben?

Ez részben igaz. Természetesen egy-egy kávé, vacsora barátokkal mindig jól esik, viszont hogy egy péntek este elinduljak úgy, hogy utána nem kell valahová mennem, nincs más fontos dolog utána, tudok pihenni, az már nehéz. Az igazi kikapcsolódás számomra az, amikor elmegyek túrázni. Akkor nincs cipő, nincs telefon csak én és a hegyek.

A bécsi baráti társaságod ugyanebből a körből, tehát a divat világából jön, vagy abszolút nem?

Abszolút nem. Persze van egy kettő a divat köreiből is, de van pilóta, rendőr és így tovább.

És a régi szombathelyi kapcsolatok megmaradtak?

Igen, megvan az a társaság is, ha hazamegyek akkor ők várnak. Igaz, abból a társaságból is rengeteg ember külföldön van, mondhatni legalább a 98 százalékuk, húsvétkor, karácsonykor és Savaria Karneválkor mindig találkozunk, hisz akkor vannak ők is otthon. Ilyenkor mindent ott folytatunk, ahol előtte abbahagytuk és ez nagyon jó dolog. Évek óta így tartjuk fenn a barátságot és működik.

A tanterem egy része, ahol László órái zajlanak
A tanterem egy része, ahol László órái zajlanak
Zizi

Miután László körbevezetett az előadóban, ahol átadja megszerzett tudását a diákjainak, nyakunkba vettük a várost, hogy mutasson pár helyet, amik az évek alatt a mindennapjai részévé váltak. Útban a Stephanplatz felé elhaladtunk egy antikvitásbolt mellett, ahol László a kipakolt vinyllemezek között egyből kiszúrt egy Madonna La Isla Bonita EP-t, ami igazi ritkaságnak számít, és emlékei közül valahogy pillanatok alatt előbukkan, hogy én fanatikusan rajongok Madonnáért, így máris a pénztárnál találom magunkat és László nyomja is kezembe ajándékként a lemezt.

Madonnával a hónom alatt folytatjuk utunkat, nem máshová, mint egy könyvesboltba. De ne a nagy mai modern, finom illatú könyvesboltot képzeljétek el, inkább egy amolyan fedél alá költözött bolhapiacot. Igazi csodákra lehet itt is lelni, László kis keresgélés után rá is bukkan egy hivatalos Prada fashionbookra, amit persze nem hagyunk a boltban.

A megszerzett Prada Fashion Book
A megszerzett Prada Fashion Book
Zizi

Prada és Madonna társaságban tovább folytatjuk az utunkat egyre beljebb az Innere Stadtba, közben beszélgetőpartnerem felhívja a figyelmemet egy-két ház homlokzatára, hisz ő nagyon sok ihletet merít az építészetből. És valóban, sokszor érdemes lenne búsan lehajtott fejünket felemelni, felfelé nézni, hisz fenn több csoda van, mint lenn, és ez nem csak Bécsre igaz, hanem bárhol a világon helytálló állítás. Közben meg is érkezünk egy echte bécsi kávéházba, ahol a bejáratnál meg kell várni, míg a pincér egy szabad asztalhoz kísér. Rendelünk egy igazi bécsi feketét, és folytatjuk a beszélgetést a múltról és a jövőről.

Kezdjük egy kicsit a ma már múlthoz tartazó Hey-Mr márkáddal. Hány évet is élt meg a brand? A legtöbbeknek Bye Alex eurovíziós fellépéséhez köthető a márka köztudatba kerülése, hiszen a döntőben a te cipődet viselte.

Valóban akoriban robbant be a köztudatba. Alexszel közösen dolgozni nagyon kellemes élmény volt, a mai napig jó viszonyt ápolunk. És tényleg ez volt az a pont, amikor a márka ismertté vált. Élt négy szép évet.

Hogyhogy vége? Mi történt? A márka megmarad és az alkotótársak tovább viszik, vagy meg is szűnik?

A márka létezik ugyan a piacon, de megszűnőben van. Tudod ez olyan, mint egy párkapcsolat, hogy egyszer csak már nem vagy annyira boldog benne. A haute couture részt viszont viszem tovább.

Az új márka a Lukács László Vienna. Itt más a célközönség is?

Igen, teljesen, és sokkal inkább arra fókuszál az új márka, hogy a vevő számára készítsük el a cipőt. Kollekció, azaz mintacipők lesznek, de a vevő ebben a rendszerben saját maga is kialakíthatja, megalkothatja a cipőt. Kvázi lesz egy rendszer: először kiválasztja az anyagot, a második állomás a dizájn forma kiválasztása, lesz egy láb szkenner, ami minden méretet pontosan beolvas, hogy tökéletesen passzoljon a vevő lábára. Egyúttal az online rendelés buktatóit szeretnénk ezzel a rendszerrel kikerülni. Nemrég Londonban voltam egy kicsit dolgozni, tanulni és be kellett látnom, hogy a világ ebbe az irányba halad, ahol minden egyedileg az egyénre szabva készül. Raktáron csak alapanyag van és a termék csak akkor készül el, ha azt már megvette valaki. Kicsit megunta a világ a tömegtermelést.

Mikor kerül piacra az új márka?

Április elsejével indultunk, innentől több magazinban, többek között a Style Up Your Life -ban is fog megjelenni a reklám. Ez Ausztria vezető divatlapja, több, mint fél millió példányban jelenik meg. Emellett benne leszünk a Vangardist magazinban, ami speciálisan férfi divatmagazin.

Megjelensz az őszi divathéten is itt Bécsben?

A Hey-Mr-rel is mindig megjelentünk, most sem lesz ez másképp. Ez hozzátartozik ehhez a világhoz. Igazából a divathét olyan, mint egy baráti összejövetel, ahol az év közbeni folyamatos stressz után a tervezők találkoznak. A kollekcióval megyünk a berlini Fashion Weekre is.

Elsősorban férfiaknak tervezel. Várható, hogy lesz női vonal is?

Ezt hagyjuk meg a jövőnek. Érdekel a dolog és biztosan találnék benne motivációt, most is vannak hölgy vásárlóim, akik férfi cipőt rendelnek maguknak női kaptafára. Jönnek és örülnek, hogy végre valaki csak ilyen cipőkkel foglalkozik, mert lapos cipőt, ami szép is és extra anyagokból készül, nehezen találnak.

2016-ra eljutott a világ oda, hogy a nemi határok elmosódnak, így nem lep meg amit mondasz.

Valóban leáldozóban van az, hogy valami genderspecifikus legyen. Azt, hogy az emberek, milyen nemi képet szeretnének magukra ölteni, ők dönti el. A személyiség a döntő, nem a nemiség.

"Az építészet inspirál a legjobban." - Lukács László
"Az építészet inspirál a legjobban." - Lukács László
Lukács László

Inspirációként sokszor az építészetből merítesz. Cipőt készíteni szintén egyfajta építészet, nem?

Így van. Az építész olyan, mint egy cipőkészítő és fordítva. Ez a legdurvább párhuzam. Akárhol járok, akár Pécsett, akár Hobolban, ahol a műhelyem van, annyi szép építészeti megoldással találkozom. A legjobb, amikor az ember észreveszi a párhuzamokat, hatásokat a saját munkájában. Lefényképezek egy épületrészt, és azok a formák, megoldások visszaköszönnek a munkámban. Az az érdekes, hogy nem görccsel csinálom ezt, hagyom, hadd folyjon az inspiráció, nem kell olyannak lennie, mint amit lefotóztam, hanem engedem, hogy beépüljön magától.

Csak saját cipőt hordasz?

Dehogy. Az emberek mindig megrökönyödnek, mikor erre a kérdésre ezt válaszolom. Nagyon szeretem a cipőket, más tervezők cipőit is szívesen hordom. Cipőt mindig aszerint választok, hogy milyen napom van, vagy mi vár rám aznap. Tegnap például egy egyszerű fekete csizma volt rajtam Hilfigertől, mert dolgoztam.

Ezek szerint nem csak dizájner cipőket hordasz.

Nem. Egy dolog ami fontos számomra, hogy ne olyan cipőt hordjak, ami Európán kívül készült. Igyekszem értéket vásárolni. Például én is felveszem a H&M-es pólót, de akkor ahhoz igyekszem dizájner nadrágot viselni. Ezt az „értéket vásárolni” nézetet a szüleimtől tanultam.

Áruld el nekem, milyen árkategóriában mozog az új kollekció? Egyedi cipő, egyénre szabva, készítve, sorszámozva, ennek ma ára van.

Régen mindig féltem kimondani az összegeket, mert ezek a cipők 300-350 euró között mozognak. De ha az ember úgy számol, hogy ezeknek a cipőknek minden része bőrből készül, akkor ez nem akkora szám. Fő szempont, hogy az árakat ne vigyük nagyon magasra, de mégis azt, hogy egy ilyen cipőben mennyi munka van, érzékeltetni kell és ne felejtsük el, hogy nincs két egyforma darab. Ezt szeretik amúgy a vevők, és erre hajlandóak áldozni.

A kávét felhörpintve megkértem Lászlót, ha már a belvárosban vagyunk, akkor vigyen el abba az üzletbe, ahol a csak osztrák tervezők ruhái és cipői mellett egyedüli magyarként az Ő Hey-Mr cipőit is megvásárolhatta bármelyik fashioniszta. Az üzletben, ami egyébként egy divat szeretőnek maga a mennyország, megismerkedhettem a két tulajdonossal, akik László jó barátai is egyben. E beszélgetés közben készült ez a kép is:

Alexis Fernandez - az üzlet egyik tulajdonosa, én és Lukács László
Alexis Fernandez - az üzlet egyik tulajdonosa, én és Lukács László
Zizi

Hát így zajlott le a szombat délelőttöm Lukács Lászlóval, akire bármelyik szombathelyi büszke lehet. A következő képgalériában pedig László új kollekcióját láthatjátok és gyönyörködhettek a munkáiban, amik a lábakra készültek - a képeken feltűnő fiatalember pedig nem más, mint Patrick Kunst, vagyis Mr Vienna 2015!

Lukács László Vienna Shoting AW 2016/17
Lukács László Vienna Shoting AW 2016/17
Lukbook Lukas Preisinger Photographer
Hirdetés

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés