141 nap. Ennyit mutatott a telefonra csak ezért telepített visszaszámláló program, amikor bejelentették: P!nk augsztus 9-én újra felrobbantja a Sziget nagyszínpadot. És Alecia Moore ismét felülmúlt minden képzeletet. Figyelem: erősen elfogult és szubjektív írás következik.:)
Örömtánc, ujjongás és sikongatás kísérte a Sziget által megosztott posztot. Talán gyerekes dolog (biztosan az), de kár lenne tagadni, így volt. A napok fogytak, a család hétről-hétre kíváncsian kérdezte, vajon mennyi van még hátra a nagy eseményig, én meg persze kentem-vágtam. De hát ki számolja…
15 éve szerelem volt első hallásra a karcos hang, s ez a szerelem azóta is tart. 10 éve szintén a Szigeten teljesült az álom, ami azóta kicsit átalakult, kicsit nagyobb lett, de lényegében mégsem változott. Ez valami olyan, amit nem lehet abbahagyni. Ha az ember egyszer része a P!nk-élménynek, azután egyre többet akar. Így történt velem is.
Szóval 2017. augusztus 9. Ez lett az új kedvenc dátumom, jobban vártam, mint a saját születésnapomat. 2007 és 2009 után újra lehetőség nyílt, hogy élőben lássam azt, aki végig kísérte a tinédzserkoromat és még a gyerekes rajongáson túl is megmaradt örök kedvencnek.
Valamivel egy óra előtt sétálunk át a hídon, mely a szabadság szigetére vezet. A nagyszínpad előtti vékony árnyékos csíkon már rajongók ücsörögnek. Kísérőm félve kérdezi: ugye te nem akarsz már most odaülni? Persze, ha szeretnék, ő majd ellát hideg élelemmel, - mondja - de ne várjam, hogy társam lesz a röpke 9 órás várakozásban. Megnyugtatom, hogy erre nincs szükség, így, a kánikula ellenére belevetjük magunkat az ébredező Sziget-érzésbe. Délután Lóci Játszik, s hőség ide vagy oda, mindenki táncra perdül. Na jó, az elszánt P!nkre várakozók azért spórolnak az energiával. 7:30-kor Billy Talentre ugrálunk – vagyis ugrálnánk, ha lenne hol. A tömeg megérkezett, mozdulni nem igen lehet, legfeljebb közösen izzadni és a fejünkkel ritmusra bólogatni. A fanatikusok pogóznak, mi pedig most próbálunk spórolni a tartalékokkal. Elvégre, ha ennek vége, fel kell törni a színpad elé. Bármi áron.
Izzadtan, szomjasan és zsibbadó lábakkal ugyan, de felvértezve magunkat még jobban belevetjük magunkat a tömegbe, amint az utolsó zenekari tag is elhagyja a színpadot. A kifutó feléig el is jutunk, további tolakodásra azonban semmi esély. Nem baj, úgyis tudjuk, hogy P!nk nem bír a színpadon maradni. A zenekar beáll és Alecia Beth Moore a tömeg mellől egyszer csak felpattan a kifutóra, hogy elindítsa a bulit a Get the Party Started című slágerével.
Innentől kezdve pedig másfél óra tömény extázis, füstgépek, lángcsóvák és tűzijáték. Eszméletlen profi táncosok, zenészek és persze egy énekesnő, aki bár hatalmas motorokat vezet, kislányként sikongat, amikor a reflektor fényében megtámadják a bogarak. Nagyjából a negyedik szám után egy „Koszonom, sziasztok!” is elhagyja a száját, amitől persze minden magyar rajongó önkívületi állapotba kerül. Volt autogramosztás, szelfizés, pacsizás és puszik. Talán ezért megérte reggel óta a színpad tövében kuksolni. Ám az élmény az ötödik sorból is épp olyan felejthetetlen.
Hab a tortán a nézők felett repkedés, amihez a huzalokat és oszlopokat az őrült rajongó már délután szemrevételezi. Sajnos egyszer minden jónak vége szakad, így P!nktől is búcsúzni kellett. De ez a búcsú nem volt olyan szomorú, hisz az énekesnő a koncert után alig fél órával tette közzé, hogy október 13-án érkezik legújabb albuma, melyről az első dal már tegnap fel is került az internetre.
Száz szónak is egy a vége, P!nk nem hagyta, hogy csalódjuk benne és ismét rádöbbentett: ebből ennyi nem elég. A következő turnén újra találkozunk!
