Azon kapod magad, hogy a cikket csak úgy átpörgetted és már egy órája a kommenteket olvasod. Vagyunk így páran. Vannak felkapott témák, amik alatt biztos, hogy tombol a komment hurrikán és ki nem hagynád a világért se. Beszippant egy pillanat alatt.
Ott még nem tartasz, hogy írj egy cikk alá, de boldogan olvasod, ha mások teszik. És ne hazudjunk magunknak, csak és kizárólag a pocskondiázó beírások érdekelnek. Függetlenül attól, hogy kivel értesz egyet, a fikázás mindig érdekesebb, mint egy szépen megfogalmazott, érvekből építkező szöveg.
"Basszus olvastad mit írt???"
A kommentelni még nem, de kommenteket otthon, családi körben véleményezni, már igen embereknek is megvannak a típusai. Az egyik, aki felháborodik és elveszti az emberiségbe vetett hitét, mert képtelen feldolgozni a zsigeri gyűlöletet, ami sokszor ezekből süt. A másik, aki rájött arra, hogy ezek a „vélemények”, (és itt most tényleg a mindenki rohadjon meg típusú gyöngyszemekre gondolok) szerencsére nincsenek többségben, csak nem vesszük észre a többit, mert az adott hangvétel, amiből süt a gyűlölet inkább vonzza a szemünket, meg amúgy is azt fogjuk megjegyezni, nem a másik kettőt, amiben annyi áll: Gratulálunk!
Abszolút kedvenc, amikor emberek teljesen tényszerű cikkek alatt szidják az írót: „ Összedőlt egy épület Piskaduban.” Ha valóban megtörtént, akkor ezzel nehéz vitázni, de mindig van, akinek sikerül: „Ti aljas szemetek! A múlt héten ellopták az újságomat, arról bezzeg nem írtok!”
Ha más nem, a komment abszolút bizonyíték arra, hogy káromkodás terén verhetetlenek vagyunk. Olyan szóösszetételekre lehet néha bukkanni, hogy csak ámulsz! Elnézést érte, de egyik abszolút kedvencem a „faszpicsa” kifejezés, ami máig nem egészen világos, hogy mit akar jelenteni. Csodálatos, hogy a már létező káromkodásainkon felül, (abban azért egyetértünk, hogy a magyar nyelvben szinte mindent lehet káromkodásként használni) milyen árnyalt és ötletes dolgokat tudnak egyesek összedobni.
Természetesen itt is előkelő helyet foglalnak el azok, akik a témától teljesen függetlenül, pusztán veszekedni akarnak. Illetve a helyesírás szakértők, akik nem a cikk, hanem egy másik komment esetleges elírását szólják meg. Nagyon fájó.
Ha beindul...
A legjobb, amikor tényleg önálló életre kel a komment áradat. Ilyenkor már szó nincs a cikkről, csak az alatta megállíthatatlanul hömpölygő és egyre dagadó gondolatokról. Ezt az elszabadulást, illetve a tényt, hogy sokunknak tényleg a komment olvasás lett az egyik kellőképpen gyászos hobbija, az mutatja a legjobban, amikor így küldenek át egy cikket: „Basszus olvasd el alatta a kommenteket, nagyon durva!”
Sajnos azok, akik hobbiként tekintenek a kommentek olvasására, rendszerint lényegesen okosabbnak hiszik magukat, azoknál, akik írják őket. Gyakorlatilag ítéletet mondanak emberek felett, egy-egy mondatuk alapján. Viszont gondoljunk bele, hogy aki ül otthon és azon „élvezkedik” hogy mindenki milyen ostoba és bunkó, bezzeg ő, aki nem süllyed le erre a szintre… Ő tulajdonképpen mit csinál? Ugyanúgy fikáz (sajnos ez a szó írja le a legjobban) egy embercsoportot, mert szórakoztatja. Másokat szidni, hogy okosabbnak tűnjünk, mindig fejedelmi szórakozás volt és valószínűleg ez így is fog maradni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
