Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Németországba készülsz, de nem tudod mire számíthatsz?

Akkor mindenképp olvasd el a szombathelyi Szász Emesével készült interjút, aki már 3 éve kint él és most megosztja veletek a tapasztalatait.
-----

Szász Emese a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban végzett, az érettségi után a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakos hallgatója lett. Jelenleg Frankfurtban él, a Goethe Universitäten hallgatója.

Mióta élsz Németországban?

2013 márciusában érkeztem egy évre Erasmus és Campus Hungary ösztöndíjjal. Fél éves megszakítással máig itt élek Frankfurt am Mainban.

Miért pont Németországba jelentkeztél?

Bár nemigen tudom megmagyarázni az országhoz és a nyelvhez való vonzódásomat, de mindig is vágytam oda. Ráadásul amikor Erasmus ösztöndíjra pályáztam, az egyetememnek a pszichológia szakon belül csak 2 kapcsolata volt, Jénához és Frankfurthoz, én pedig Frankfurt mellett döntöttem. Teljesen biztos voltam abban, hogy tetszeni fog az ottani élet, mivel szeretem a német nyelv logikusságát, a német mentalitás egyszerűségét, pontosságát, egyenességét. Amikor korábban részt vettem egy nyári egyetemi képzésen Brémában, megtapasztaltam, hogy ezek a pozitívumok a kultúrában is visszatükröződnek: nemek közötti egyenlőség, tabumentesség, problémák nyílt felvállalása, munkakövetelmények átláthatósága, rendszerszeretet jellemzi az országot. Ráadásul könnyű megélni és közel is van. Brémában a külföldön való tanulási szándékom végleg megerősödött. Az Erasmus után ugyan hazajöttem fél évre, hogy befejezzem a BSc képzést, de MSc-re már kintre pályáztam, ugyanarra az egyetemre, ahol cserediákként is voltam.

Nyugat.hu

Miben tér el a németországi képzés és a tanterv az itthonihoz képest? Mire fektetnek nagyobb hangsúlyt?

Nagy általánosságban elmondható, hogy gyakorlatorientáltabb a képzés, bár ehhez hozzátenném, hogy ebben az otthoni képzés teljesít alul, szerintem a német rendszer lenne a mérvadó. Az itteni mesterképzés nagy előnye, hogy lehetővé teszi major és minor szakterület választását. Én a pszichológiában két különböző terület iránt érdeklődök, amihez Magyarországon két két éves mesterképzést kellett volna elvégeznem. Itt a major és minor rendszer által 4 év helyett egyszerre, 2 év alatt elvégezhetek két specializációt. Másodsorban, itt modulrendszer működik. Egy modul két féléves tárgyat tömörít és összesen 12 modulom van. A szakmai gyakorlat jóval hosszabb, mint otthon és több praxisorientált tárgyam van. A házi dolgozatok színvonala és oldalszáma magasabb, nagyobb elmélyülést kíván. Több az önálló munka, könyvtári kutatómunka. A magyar rendszer szétaprózott, több tárggyal kevesebb kreditért és több kisebb teendővel, beadandóval. Nem követi annyira az angol szakirodalmat, nem elvárás az aktualitás, a kritikai véleményformálás.

Mik az előnyei és mik a hátrányai ezeknek?

A memóriát a magyar rendszer jobban fejleszti, a német rendszer a megértésre, a tudás gyakorlati alkalmazására és önálló munkára sarkall. Itt minden világos, mit kell tanulni, leadni, a tankönyveket és jegyzeteket hol lehet beszerezni. Ez könnyeddé teszi a tanulást, a diák a fő feladatára, a tanulásra tud koncentrálni. Ezzel szemben Magyarországon jellemzően sok idő megy el a jegyzetek beszerzésére, diák másolására, mert a tanár gyakran nem adja ki. A magyar képzés előnye az, hogy kevésbé specializált, mindenre meg akar tanítani. Ebből borzasztó sokat lehet fejlődni. Általánosságban azt látom, egy a fontos: aki tanulni akar, mindenhol ki tudja hozni magából és a képességeiből a legtöbbet, mindkét tanulmányi rendszer előnyeiből lehet profitálni.

Van lehetőség egyetem mellett dolgozni? Mennyire tudsz önfenntartó lenni kint?

Ösztöndíjas hallgató vagyok, így a tanulmányaim nagy része finanszírozva van. Néha dolgoztam hajón service kisegítőként, így a családtól anyagilag függetlenedni tudtam. A diákoknak lett kitalálva a minijob nevű rendszer, amiben maximum havonta 450 eurót kereshetsz, de azt adó fizetése nélkül. Ez körülbelül heti 10 óra munkát jelent, sok esetben akár csak heti 1 napot, hétvégén 10 órában. Ha valaki kifog egy minijobot és mellé kap egy 300 eurós, itt alacsonynak mondható ösztöndíjat, abból már a drágább német városokban meg lehet élni.

Nyugat.hu

Mennyi ösztöndíj-lehetőség van?

Az ösztöndíjak többsége csereprogramokra szól. Jó tanulmányi eredményekkel, kutatásokkal el lehet nyerni olyan támogatásokat, amik a havi kiadások felét (kb. 300 euróról van szó) vagy akár egészét is fedezhetik. A szociális alapú juttatások kevésbé elterjedtek, mint otthon, ráadásul azok egy részét sok esetben utólag vissza is kell fizetni. Mindemellett a legtöbb állami intézményben nincs tandíj vagy ha van is, szinte jelképes összegű. Szemeszterenként körülbelül 330 euró kell befizetni, de ezért cserébe olyan diákigazolványt kapunk, amivel az egész tartományban ingyen lehet utazni.

Összességében hogy látod, hol könnyebb boldogulni egyetemistaként?

Egyetemi évek alatt, az életszínvonalam itt magasabb, többet utazok, megengedhetek magamnak egy picike, 22 nm-es apartmant, ahol egyedül élek. Erre Budapesten nem lenne lehetőségem. A tanulást megkönnyíti, hogy a könyvtárak felszereltek, a legújabb szakirodalmak elérhetőek, kiváló a wifi és szinte egész nap nyitva tartanak. Otthon az egyetemi könyvtár készlete nem elég friss és nem elég felszerelt, nincs wifi, hangos, sok esetben kényelmetlen és jó esetben 8-ig van nyitva. Németországban a szakmai fejlődés könnyebb, a kihívások azonban nagyobbak. A tanuláshoz megfelelő körülmények és az infrastruktúra biztosítva van, de a kapcsolatteremtés és a munkakeresés nem egyszerű. Mindent összevetve a külföldi képzés számomra számtalan előnyt hozott és egyben egy álmot váltott valóra.

Nehéz szakmában elhelyezkedni? Nem is gondolná az ember.

Az én esetemben igen. Pszichológusként elvárják az szakembertől a tökéletes németséget, sőt gyakorlatilag az anyanyelvűséget. Eddig akárhány interjún voltam, sosem nekem adták a pozíciót. Ez részben érthető, hiszen ezen a területen a munka elsődleges eszköze a nyelv, legtöbbször érzékeny pszichés betegségekkel foglalkozunk, rossz azonban, hogy tudom, sosem fogom hibátlanul beszélni a németet és az akcentusom is megmarad. Aki viszont olyan szakmát tanul, ahol nem a kommunikáció a fő tevékenység, annak jóval nagyobb esélyei vannak elhelyezkedni.

Nyugat.hu

Úgy látod, hogy nem fogadtak be a németek? Vagy ez csak ebben a szakmában jellemző, a mindennapokban nincs probléma?

Az első erasmusos évemben szinte alig volt kapcsolatom németekkel. Kevés óránk volt, többségében Erasmus programokra jártunk vagy egyedül tanultam a könyvtárban. Hozzátenném, félénkebb is voltam, ami ebben a kultúrában külföldiként nem túl előnyös. A mesterképzésem esetében valamivel könnyebb volt, mert mindenki új volt és következetesen együtt voltak a tárgyak, ahol hétről hétre újra láttuk egymást. Már az év elején összejött egy jó csapat, ahova én is bekerültem. Az évfolyamon én vagyok egyedüli külföldi. Ennek az az előnye, hogy nem alakult ki külön német és külföldi blokk, erősen rá voltam kényszerítve, hogy integrálódjak. Most heten vagyunk lányok, akikkel együtt töltjük a szabadidőnket: koncertre járunk, együtt tanulunk, Weihnachtsmarktra vagy moziba megyünk, együtt nyaralunk és sportolunk. Elmondhatom tehát, hogy személy szerint engem befogadtak, az egyetemen sincs probléma a külföldiek elfogadásával, de az állás-, praktikumkeresésnél már igen.

Mit volt nehéz megszokni kint?

Markáns különbség van a két ország temperamentuma között: Magyarország tempós, sokoldalú, sokszínű, kreatív, hallatja hangját és kritikus. Magam is kritikus vagyok, ami bizonyos temperamentummal párosulva itt túl erős véleménynyilvánításnak számít. Sok esetben voltam jóval kritikusabb egy tanárral vagy diákkal elvárásokat tekintve, mint a német társaim. Itt senkit nem lehet sürgetni, sok esetben azt tapasztalom, hogy az emberek rugalmatlanok. Mindenkinek pontosan le van osztva a munkaköre, senki sem végzi el más munkáját. Az ügyintézés éppen ezért nehézkes, gyakran ide-oda küldözgetnek a hivatalok. Ami még személyesen nehéz, a magyar politika és kommunikáció nem megfelelő, az országunk reputációja nem jó, aminek hátrányait érzem és sokszor kihívást okoznak a politikáról való beszélgetések. A kezdeti nehézségek után ma már inkább a magyarországi viszonyokhoz azonban fáj néha visszaszokni.

Hogy érted ezt?

Sok minden elszomorít Magyarországgal kapcsolatban. Egyetemistaként nehéz boldogulni, mert a könyvtárakban nincs biztosítva a megfelelő környezet a tanuláshoz, kevés a diákmunka, a munkaadók nem hajlandóak alkalmazkodni a hallgatók időbeosztásához. Alacsonyak a fizetések, holott a mindennapi kiadások nem sokkal kisebbek a nyugatihoz képest. Tágabban nézve botrányosnak tartom például az idősek helyzetét. Sztereotípia, de tapasztalatom szerint igaz, hogy egy relatív átlagos német nyugdíjas házaspár utazgat, új hobbikat próbál ki, jól érzi magát. Ezzel szemben fájó otthon látni, hogy idősek, akik egy életen át dolgoztak, támogatták a gyerekeket, unokákat, erőn felül teljesítettek magánéletben és munkában, életük végére nem marad nekik semmi, csak a betegség, rossz egészségügyi ellátás, az idősek otthona megalázó körülményei és sok esetben sajnos a lenézésük, elfejetésük is.

Nyugat.hu
Ami még személyesen sokkol Magyarországon, az a férfi-női egyenlőtlenség munkában és magánéletben egyaránt. Németországban élve azonban azt látom, hogy a nőknek ugyanolyan joguk, szabadságuk van igény tartani a munkára, pénzre, szexualitásra, mint egy férfinek. Ez annak köszönhető, hogy a gyerekeket egyenrangúan nevelik. A lányok erős akaratnyilvánítással vannak szocializálódva, hangsúlyt fektetnek a klasszikus "női gyengeségek" erősítésére: autóvezetés, pénzkeresés, önállóság, tervezés, függetlenedés. Véleményem szerint a német társadalom büszke lehet erre és kifejezetten zavar, hogy otthon a többség számára nem fontosak ezek a dolgok. Ha hazaköltöznék, és otthon munkát vállalnék az első félelmem az alacsony fizetés mellett az egyenrangúság kérdése lenne: vajon milyen munkakultúra uralkodik ott, ahol a nőket nemcsak a vezetőség, társadalmi berendezkedés miatt érik hátrányok, hanem azért is, mert azt látták otthon, hogy a nő attól nő(ies), hogy gyenge és kiszolgáltatott marad. Ezért gondolom bizonyossággal, hogy azok, akik azt állítják csak a pénz miatt maradnak külföldön, az valójában csupán egy faktor, ami számtalan erősítő faktorral van összeforrva, mint az egyenrangúság, nyugodtság, egészségügy, emberi méltóság tisztelete.

Hol tervezel letelepedni?

Nehéz kérdés. Következő félévben Cambridgbe megyek kutatni és szakdolgozni, majd rögtön utána még egy MSc-t tervezek Londonban, ha ösztöndíjat és persze helyet kapok. Ha Angliában ezek után a szakmámban jó ajánlatot kapok és jól is érzem magam, ott maradok. Még egy doktorin is elgondolkodnék egy jó ajánlat esetében. Egyébként Németországban otthont és barátokat leltem, a mentalitásuk passzol hozzám, így szívesen élnék még itt jó darabig. Ugyanakkor otthon is el tudom képzelni a jövőmet, szeretem a magyar kreativitást, Budapestet. Szeretném a közelemben tudni a családom, főleg ha gyermekem születik. Pontos tervem, hogy mikor mennék haza, még nincs, egyelőre úgy érzem, külföldön a helyem. Férj és gyerek nélkül mobilis vagyok, velük viszont már stabilitásra és letelepedésre fogok törekedni, akkor kell komolyabban mérlegelni a külföldi élet előnyeit és hátrányait.

Nyugat.hu

Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!