Egyszer volt hol nem volt, talán az üveghegyen is túl, volt egy szombathelyi kávézó az Uránia udvarban. Ebben a kávézóban mindenfélét adtak, ami csak szem szájnak ingere. A kávékülönlegességek a világ minden tájáról érkeztek, ezért nagy népszerűségnek örvendett a városlakók között.
Na de, egyszer csak megromlott a kiszolgálás.
Adódott, hogy öt fiatal elment oda, mondván, isznak valamit, amivel ünnepivé varázsolhatják a baráti beszélgetést. Amikor elfáradtak, kikérték a számlát. Ekkor jelent meg a csúnya a rossz „kávéséf”, aki ugyan kedvesnek tűnt, de amikor megszólalt, a kis társaság szava is elakadt.
- Egyben vagy külön fizetnek? – kérdezte a kávéséf.
- Külön, köszönjük! – válaszolták lelkesen a fiatalok.
- Most kezdődik csak a szopás! – morgolódott a személyzet, hiszen szegénynek mind az öt rendelést külön ki kellett számolnia.
A baráti kör lélegzete is megakadt, és csak reménykedtek, hogy rosszul értették. De nem…
A következtetés pedig az, hogy ha az ember nem a város krémjéhez tartozik, akkor sajnos ilyesfajta kiszolgálásban részesül. Nem először fordult elő ehhez hasonló affér, és sajnos sokszor a borban is több tíz muslica pancsikolt.
Itt a vége, fuss el véle.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
