Bemutatom nektek Simon Wintermanst, aki holland létére Magyarországon telepedett le, folyékonyan beszél magyarul (meg öt másik nyelven), itt alapított családot és azért tesz, hogy ez az ország vagy legalábbis szűk lakóhelye élhetőbbé váljon.
Közel két évtizede Magyarországon élsz, hogyhogy ezt az országot választottad, egyáltalán hogyan kerültél ide?
Huszonéves koromban Franciaországban megismerkedtem egy magyar diák párral, akikkel a hazautazásom után is leveleztünk. Mivel tudták, hogy fotózom, felvetették, hogy kiállítanák a munkáimat Magyarországon. Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen így adódott az alkalom, hogy odautazzak. Ez még a rendszerváltás előtt volt és engem mindig is érdekelt, mi van a vasfüggöny másik oldalán. A galériában aztán néhány ELTE-s egyetemista mesélt nekem Teleki Sámuelről, és arról, hogy emlékexpediciót szerveznek a Fekete Kontinensre, mert pont 100 évvel azelőtt fedezte fel Teleki a mai Kenyának az északi részét. Így alakult, hogy ’87-ben egy magyar csapattal egyetlen hollandként útnak indultam Afrikába.
De akkor te még nem is tudtál magyarul, ha jól tudom...
Az expedíción kezdtem el magyarul tanulni, majd évekkel később, amikor Pécsre jöttem tanulni egy évre, akkor tökéletesítettem a nyelvtudásomat. Úgy gondolom, egy országot akkor lehet igazán megismerni, ha valamennyire érti az ember a nyelvet.
Hát igen, te nem tipikus turista vagy. Teleki-túra Afrikában, Mexikó felfedezése, 6600 km-es biciklitúra Európa Kulturális Fővárosai között 2010-ben, idén pedig Mons-Pilzen EKF bicikliút a négy éves fiaddal.
Szeretem a magam módján felfedezni az országokat. Nem csak a fő látványosságok vonzanak, hanem a kevésbé ismert helyek, az emberek, az ottani élet, a kaland. Sosem tervezem meg a pontos napirendet, inkább helyiekkel ismerkedek, tőlük informálódok. Az idei túra sem volt máshogy: Monsból, az egyik idei Európa Kulturális Fővárosból indultunk a tandemünkön és minden éjszaka máshol aludtunk. Kastélyokba kéredzkedtünk be, helyi embereknél szálltunk meg, vadkempingeztünk, hajóstoppoltunk, majd a fedélzeten aludtunk, mindig ami épp adódott. Hihetetlen út volt, egy hónapos apa-fia program!
Négy gyermeked van, mindannyian itt, Magyarországon nőttek fel. Mit gondolsz, mi az a plusz, amit hollandként adhatsz nekik?
A legnagyobb érték, amit nekik adhatok, az a kétnyelvűség és a kétkultúrájúság. Azt szeretném, hogy annak ellenére, hogy itt élnek és az anyjuk révén magyarok, otthon érezzék magukat Magyarországon és Hollandiában is. A legidősebb lányom pont most kapta meg a holland állampolgárságot, ő már kint él.
Mik azok az értékek, amiket Hollandiából hoztál? Miben mások az emberek, miben más az ország?
Nyilván a személyiségemből is fakad, nemcsak a származásomból, de én kicsit direktebb módon ki szoktam mondani a véleményemet, bírálom a politikát vagy korrupciót, megszólalok közéleti kérdésekben. Nem vagyok közömbös a társadalmi problémák iránt. A magyarok többsége nem nagyon foglalkozik ezekkel, nem járnak utána egy-egy problémának, sokan pedig nem mernek megszólalni, mert féltik az egzisztenciájukat. Nem azt mondom, hogy Hollandiában tökéletesen működik a demokrácia, ott is egyre jobban nő a szélsőséges pártok támogatottsága, de a véleményed nyílt vállalásáért nem kell féltened a munkádat. Magyarországon véleményem szerint puha diktatúra van: az életedet nem kell ugyan féltened, ha bírálod a mindenkori hatalmat, de a megélhetésedet, a lehetőségeidet igen.
Pécsen téged valóban sokan ismernek: valakik az EKF bicikli túrákról hallottak, mások a cementlapmúzeumodról, megint mások a Tulipécsről, a tulipán ajándékozó akcióról, aminek köszönhetően Pécs közterei tulipánokkal vannak beültetve. De emellett részt vettél az internetadó elleni tüntetésen, Kligl Sándor Weöres-szobra elleni tüntetést te magad szervezted, menekült gyerekeket felültetsz a tandemedre, ezzel boldog perceket szerezve nekik. Hogyhogy hollandként ennyire érdekel a magyar közélet?
Mivel 1996 óta itt élek, jól ismerem a helyi viszonyokat, hiába vagyok külföldi. Nekem fontos a lakóhelyem és ezért tenni is akarok. Nem utolsó sorban pedig van négy magyar gyermekem, már miattuk is muszáj jobbá, szebbé, élhetőbbé tenni a környezetet, amiben élünk.
Hogyan határoznád meg a nemzeti identitásodat, valamennyire magyarnak tartod magad?
Mindezek ellenére nem tartom magam magyarnak. Az az érdekes, hogy ide költözve jöttem rá a hollandságomra, itt érzem igazán, mit is jelent hollandnak lenni. A gyerekeim félig magyarok, félig hollandok, ennek megfelelő az identitásuk is. Ez is jelzi, hogy annak ellenére, hogy itt nőttek fel, sikerült a holland kultúrát közvetíteni nekik, és erre büszke vagyok.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
